Autonómia vagy újkiszolgáltatottság [antikvár]

ElőszóTörténelmünknek voltak olyan rövid időszakai, ritka pillanatai, amikor a külső politikai, gazdasági és kulturális erőknek való nagyfokú kiszolgáltatottságimk átmenetileg gyengült és/vagy a domináns külső hatalmi centrumokban változások, reformtörekvések jelentkeztek. Ilyenkor - többnyire új társadalmi szereplők színrelépésével - hazánk légterében" különböző erősségű autonómia törekvések fogalmazódtak, fogalmazódhattak meg. Jelen kötetemben az autonómia és kiszolgáltatottság bonyolult viszonyát járom körül, anélkül azonban, hogy teljességre, vagy tökéletes következetességre törekednék, törekedhetnék. A könyv mozaikokból áll: olyan történetek és témák sorozatából, melyek minden előzetes terv, tudatos megfontolás nélkül - és vívódásaimat is tükröve az autonómia versus kiszolgáltatottság problematikájára fókuszálnak, 1945 utáni történelmünk és a jelen időhorizontjában.Az első két tanulmány két, széles érdeklődést kiváltó értelmiségi vitát mutat be és interpretál, felvetve azt a kérdést, hogy eme vitáknak melyek a máig ható üzenetei. Mindkét vita a létezett szocializmus időszakában zajlott le, az első 1965-66- ban, a második 1982-84-ben. A harmadik tanulmány a rendszerváltás értelmezéseiről szól, középpontjában azzal a kérdéssel, hogy a belső folyamatok mennyiben alakultak szabadon", vagy ellenkezőleg, inkább a külső, globális erők határozták meg akár a rendszerváltás szereplőinek még a legbensőbb motivációit is.A publicisztikai írások sorában az első és második ismét azt a kérdést veti fel, hogy a politikai rendszerváltás után nyílott-e a magyar társadalom számára valódi mozgástér, és ennek keretében a kiépülő újkapitalizmus laissez fairé szakaszát miért és hogyan váltja fel