Az igazi Ady [antikvár]

ElÖSZÓ Tizenhárom éve, hogy ,,As igazi Ady" Pártshm megjeleni. Annakidején itthon jóformán titokhan kerülhetett csak as olvasók elé és igen kevés példányban terjedt el világszerte. De, hogy így is hatolt és elérte célját, abból a szokatlanul erős visszhangból ismertem meg, melyet könyvem keltett. Meghatódtam és egyszerre büszke lettem, amikor lelkes levelek özöne futott be hozzám New Yorktól Moszkváig talpalatnyi földekről, hol magyarok éltek. Az ohasók örömmel vették a költöttek el nem, kendőzött arcát, aki valóban az övék volt és elégtétellel fogadták Ady nemzeti értékelését, társadalmi és politikai magatartásának megvilágítását. Megismerték az igazi Adyt, akinek valóságos arca és jelentősége a rohamosan szaporodó Ady-irodalomban elfakult az életrajzírók tartózkodásával vagy tiUtapintatával. Megérezték, hogy bár a legközelebbi ragaszkodó barát szól belőlem, a határtalan szemtet és rajongó megértés a zseni emberi magasságai és hullásai iránt sem engedtek csalogató megszépiléseknek és egyenes és nyilt maradtam. Mindezeken túl nemzedékem, a forradalmakkal szétszórt magyarság ítélete tört fel belőlem a nagyon szomorú magyar világban, ahol politikai izgalmak, erkölcsi sunyítások, társadalmi állásfoglalások és irodalmi kendözé-sek már jelezték a katasztrófát, mely bekövetkezett. Ebben a légkörben magának követelte Adyt a fasizálódott ébredő magyarság és ha a baloldal szorosan magához is ölelte, az Ady után jövő írók, ki érdekből, ki taktikából, ki nyegleségből, elejtették a nagy emberi és nemzeti kincset, Adyt.