Az irodalmi műveltség megoszlása [antikvár]

A Szent István korában megindult, tiszta vallásos szellemben fogant irodalom még korántsem termette meg a maga legérettebb gyümölcseit, mikor a világi eszményű, olasz eredetű humanizmus némi úttörő előzmények után Mátyás támogatásával nálunk is honosodni kezdett. Ezzel kiteljesedtek kolostori és udvari irodalomnak a környezet és hivatás másféleségéből folyó, eredendő árnyalati különbségei, s nyilvánvalóvá lett az irodalmi műveltségnek rég készülődő "differenciálódása": vallásos és világi ágra való megoszlása. A humanizmus első szószólói és befogadói minden lelki meghasonlás nélkül léptek az új útra s abban a műveltségnek nem megosztóját, hanem gyarapítóját üdvözölték.Nem is jelenthetett ellenhatást a Mátyás-féle új műveltség a Szent István-féle régire, hiszen emennek igazi kivirágzása - a kolostori irodalom - még csak utóbb lett lekövetkezendő. Mátyás maga nem kiirtására törekedett a régi szellemnek, hanem - atyja és anyja nyomdokain - megerősítésére és kitisztítására; s az általa is támogatott szerzetesi reformoknak nagy részük lett a kolostori irodalom előkészítésében. A mellett azonban világos öntudattal ápolta az újat, korszerű európai alkalmazkodással hódított meg új területeket a magyar műveltség számára. S a humanizmus csakhamar gyökeret vert az udvarhoz tartozó főpapság érseki és püspöki székhelyein s onnan kisugározva szerényebb egyházi gócokban is: oly erős gyökeret, hogy mikor a nagy király halála után jóformán minden műve összeomlott és füstbe ment, ez az egy - s csak ez az egy! - rendületlenül megállott, ezt az egyet Mohács végzetes előszelei sem tudták elhervasztani, vihara sem kidönteni. Halála idejére a papság legműveltebbjeinek műveltség-váltása mondhatni egészen végbement.