Bárka 2015/1. [antikvár]

A sárga béka{hurbár szonettek, - részlet)Én belőled s te belőlem áradimk^ szét az időben." (Komjáthy Jenő)MoOVisszhangViss/.liangzik a köti meg a kő, visszhangzik a felejtés,reg elkontliilt szavakat sodor.Kiáltásokal hajtlani eszlciulőkből, áldást, átkot.Ahnok helyszíneit, melyek kongassa áttűnőbenhoronganak az emlékezet peremén.Kél sejlelem ()sszeí()né)dik.[ósige, váteszi szó, hangzás, hangtalan is visszafénylő nyireuyti-rigmiis, halászdal, sámán-mormolás, kihalt nyelvek hiurgiái, arató-nóták, Isten-arcot teremtő imádságok. Táncok tragikus és hetyke Hgurái, szerelmes lány sikolya, fuldokló bugyborékolása, templonípadlók becsali labirintusa, éjszakában lobogó máglyák, próléták szóló nyelvéi elemésztok:mind egyszerre - eg)'etlen hangzás színe-veszített szövétnekében.-ocsoganyCipszer nag)'a|iám fényképalbumában, amit szívesen nézegettem, laláltam egy kettősportrét, melyen Artúr pap mellett egy vig}'ori alak látható. Anyám elmesélte: ez a távoli rokon igen népszertulen volt a családban,a Nemzet Locsogányának csúfolták, mert állandóan Össze-vissza fecsegett.Történt egyszer az ostrom napjaiban, hog\' nag)'apa PestrőlBudára hazatérőben - szerzett aranyért szárazbabot meg egy oldalszalonnát,épp lel akart szállni a lászai Mari térnél a 6-os villamosra, deLocsogány íeltartotta, handabandázott mindenfélét, amikoróriási detonáció hallatszott, a Margit híd felrobbant, belerog)'ottvillatnostól-mindenestől a zajló Dunába.Nag>apa pedig ott állt porlepetten és talfehérena rémületébc-némiilt Locsos^ánnval, akiakaratlan is megmentette az életét.