Bárka 2015/6. [antikvár]

Tízsoros Három szilvafa a határa A diófás kertnek, Úgy sárgállnak Mintha kopárságuk A decemberi szűrt Eleven arannyá, Hogy az áram, Egy szívroham erejével Mérgét -Mint az egérszar. melyben a nyurga diófák koravén kérgükkel, belül áthuzagolná napfényt rostok durva telérjeivé, ami átjárja e földdarabot, hívja a napkitörések apró foltok a Napban, Tücskök Lemetélték mindkét karját A kardhegyű tavaszi füvek — Fantom- Fájdalom, amire a kar Nélküli faun emlékezhet - Míg serceg a tűzön a bakhús, Bacchus neve fröccsen A lángba, amíg a kar éneke szól, Míg a kar az időt megeszi, emészti, Kinyomja, akár a kitett csecsemő, s bömböl - A tavaszt ő tojja, faunként Kotlik rajta, kikölti A borókák sűrűjében a kar, A borókák sűrűjében kardal Kánona zúg, Kardhegyű tavaszi füvek, Ciripeljétek Hozzá ti: ci'rp, cirp, cirp.