Bernard Shaw [antikvár]

BERNARD SHAW MEGBÍZÓLEVELEI.London, 1930 január 18.Kedves Frankom!Maga kis százszorszép. Hat kérdést intéz hozzám, amelyekre a könyve lenne a válasz. Egy esztendei munka, melyet aztán felcicomázna mindazzal az indítékokra, elhatározásokra, magas célkitűzésekre és a többi irodalmi vacakra vonatkozó ostobasággal, amelyek minden életrajzban szigorúan megtalálhatók. Emellett lélekkel is fel akar ruházni. Hát még mindig nem jött rá, hogy a magunkfajta embereknek, mint én és Shakespeare, egyáltalán nincs lelkünk? Éppen ezért tudunk minden lelket, minden sorsot megérteni, dramatizáljuk őket, mert számunkra teljesen tárgyilagosak: egyik sincs meg bennünk.Az a furcsa magánál, hogy bár tud írni, mégis megvan magában a műkedvelők és gyűjtők hiszékenysége, ábrándjai és ártatlansága. Semmikép sem akarom, hogy maga írja meg az élettörténetem. Nelly sokkal jobban megcsinálná. A maga Shakespeare-je egy melodrámába illő tengerész és egy szent anyja emlékét idéző francia gonosztevő keresztezése. Hogy belőlem mit csinálna, azt a jó Isten sem tudná megmondani, hiszen halvány fogalma sincs arról, miféle teremtmény vagyok én. Ha volna időm, elmondanám a tényeket, csakhogy megmutassam, mennyire zavarba hoznám velük, de mivel időm nincs, el kell ejtenie a dolgot.Ez nem az én humorom - maga szamár! - hanem a tömör és prózai igazság.