Bernard Shaw [antikvár]

A bevezető levelek Bemard Shaw útját mutatják egy éven belül az abszolút rosszalástól a feltételes együttműködésig és egybefűzésükkel azt akartam rosszmájúan bebizonyítani, hogy még a nagy elmék sincsenek mindig tisztában önmagukkal. Shaw abban a hiszemben fog sírba szállni, hogy sohasem helyeselte az életrajz megírását, de rosszalása olyan, mint egy lazaerkölcsű viktoriánus hölgy szemérmes tiltakozása. Bárhogy is van, az eredmény ugyanaz: az ötlet fogamzásától a könyv születéséig kilenc hónap telt el és így minden a legnagyobb rendben volna.Shaw szemében minden életrajz hazugság, sőt, előre megfontolt hazugság. Szerinte egy ember sem lehet elég jó, vagy elég rossz ahhoz, hogy még az élete során megmondja önmagáról az igazságot. Ugyan miért nem? Én is megtettem. Archibald Henderson, Shaw hivatalos életrajzírója beszámol arról, hogy Shaw egyszer megpróbált bizonyos korlátok között őszintén önéletrajzírói lenni. Hogy lehet valaki bizonyos korlátok közt őszinte? Aki így tesz, az álszent a szíve gyökeréig. Eszerint Shaw mindenre képes bizonyos korlátok közt.Másfelől azt hiszi - és ebben majdnem mindannyian egyetértünk vele -, hogy egy férfi gyermekévei a legfontosabbak. Még ha akadna is valaki, aki ebben a felfogásban nem egyezik velünk, annak is el kell ismernie, hogy a fiatalabb évek képezik minden életrajz legérdekesebb olvasmányát. A nagy emberek későbbi évei minden újságolvasó előtt közismertek, sőt, tovább megyek: a nagy emberek, mihelyt beérkeztek és továbbhaladnak éltük útján, nem sokban különböznek egymástól. Erről bárki meggyőződhet, ha meghív közülük jónéhányat ebédre.