Egy kanonok három királysága [antikvár]

KANONOK, LÓHÁTON* Hűvös, ködös őszi hajnal, a paták fagyott földön dobognak, a kengyelvason meg-megcsörren a kard. A lovas korán indult Zágrábból, hogy mielőbb elérje a stájer határt. Középtermetű, vállas ember, hasa szélesen dől a nyeregkápára; mosolygós, kerek arcán, a sza-káll- és bajuszerdő közepén pirosló orr arról tanúskodik, hogy hősünk nem veti meg a földi élvezeteket - s így, az ötvenedik év felé közeledve, az örömök sem múlnak nyomtalanul. De azért ez még mindig a legszebb férfikor, azt beszélik a népek, s Ráttkay M * A tanulmány első változata az itt függelékben olvasható forrásokat kom- i» ' ) ! r. , mentáié előadásként hangzott el az 1996-i hungarológiai konferencián, Rómában. Balázs Mihály hozzászólásában a magyar vonatkozású zágrábi iratanyag behatóbb vizsgálatának, a szélesebb eszmetörténeti kontextus feltárásának szükségességére hívta fel a figyelmet. Szeretettel ajánlom e hosszabb változatot neki, valamint Nyerges Juditnak, Jankovics Józsefnek, Monok Istvánnak és Sárközy Péternek, a konferencia előadásait közlő kiadvány (A magyar művelődés és a kereszténység - La civiltá ungherese e il cristianesimo, Bp.-Szeged, 1998) szerkesztőinek, akik hosszan, türelmesen és hiába vártak kéziratom elkészültére. Itt p,., '; szeretnék továbbá hálás köszönetet mondani Mirko Valenticnek, a zág- L • t rábi Hrvatski institut za povijest igazgatójának, a horvátországi kutatá- ' saimhoz nyújtott szakmai, erkölcsi és anyagi segítségéért. Ugyancsak köszönettel tartozom R. Várkonyi Ágnesnek hasznos tanácsaiért és észrevételeiért, valamint lektoraimnak, Szörényi Lászlónak és Boris Niksicnek, akik a szokásos mértéken jóval túllépve segítették munkámat. A kéziratot 1999 októberében zártam le, azóta csupán a lektoraim által javasolt változtatásokat érvényesítettem, újabb szakirodalom beépítésére már nem volt módom.