Életjel 1958-1967 [antikvár]

Az évforduló nemcsak ünnep, hanem mérleg is az érkezés és a továbbhaladás pillanatában. Ki mit végzett, annak eredménye szerint üli meg az ünnepet, ha ez az eredmény egyáltalán fölmérhető, s van hozzá magasabb szinten is olyan sajátos mérleg és serpenyő, melyre felhordhatja mindenki, aki munkában állt, műhelyének termékeit. Nálunk a szellemi munka számára sokáig ez a mérleg hiányzott, a fél kézzel dolgozók számára a teljes beérés idejéből is kevés jutott, s így bizony sok töredék - mint haszontalan - hullott le a serpenyő mellett terpeszkedő hulladékkosárba. De a munka nem állt meg, egy pillanatra sem, mert nem állhat meg az, aki ennek a földnek minden ízével érzi az életet, s ez a külön-külön, vagy együttes fölgyúló érzés indítja cselekvésre.Amikor az első szám 1958. október 28-án a szabadkai Városi Könyvtár földszinti olvasótermében "megjelent", bevezetőjében Urbán János ennek a vállalkozásnak a célját így jelölte meg: "Irodalmi élőújság jelenik meg Suboticán. A szerkesztőség azzal a tudattal kezdte meg munkáját, hogy a közvetítő, a tájékoztató és az útmutató szerepét vállalja magára. Közvetít a leírt irodalmi mű és az olvasó között, tájékoztatót ad az időszerű irodalmi eseményekről, a színházi életről, a filmről, a képzőművészetről, a zenei életről."