Eszmélet [antikvár]

Részlet: ".költőien lakozik az ember " Hölderlin I. LAKOZÁS A TÁRGYAK RENDJÉBEN - KÖLTÉSZET ÉS AZ ÖNTEREMTŐ TÉR József Attila költői tere 1905. április 11. határnap volt. Ettől kezdve a Gát utca 3. egy olyan különleges térré vált, amely a költő megszületése miatt elvesztette a maga tökéletes véletlenszerűségét, és egy majdan megformálódó költői akarat képeiben, cselekvések, szavak és egy költői test szerkezetében virtuális térkonstrukcióvá vált, olyanná, amit nemcsak kívülről méregethetünk csodálkozva, hanem benne kínunkra, kedvünkre ellakhatunk, „ költőien lakozik az ember ", - idézte Heidegger Hölderlin versét, majd rákérdez azonnal, mert hogy „a költők némelykor költőien lakoznak, azt még csak el tudnánk képzelni, de hogyan lakozhat «az ember», vagyis minden ember és mindig költőien?" A nyomorúságos szoba-konyha, a gang, a ház, az utca, a Ferencváros, Budapest, Balatonszárszó sorát a tér és az idő sima felületére dobott kő körkörös, végtelenig táguló hullámai rendezik össze, a belső és a külső rejtélyes azonossága jelöl ki tárgyakat, tereket, utcákat, majd nyomukban verset, a versek újra meg újra: tereket, összefüggéseket, azaz a világot hozzák létre: „a lakozás költőisége továbbá nemcsak azt jelenti, hogy a költői valamilyen módon minden lakozásnál előfordul. Sokkal inkább azt mondják a szavak: „ költőien lakozik az ember ", hogy a „költés teszi a lakozást igazán lakozássá". Heidegger nagyon pontosan elmondja azt a programot, amit József Attila is követ. De költőnknél romantikus elődje világához képest a lakozás tárgyiasultabb, testibb, ténylegesebb és főleg kristálytisztán strukturált. A „lakás", a lét tere a költészetben a költészet által ténylegesen megjelenik. Kérdés persze, hogy mennyire és meddig lehet hinni ezekben a világokban? Nem csalások, illúziók-e? Van-e létjogosultsága, létérvénye egy teljességre törő szerelemnek? Lehet-e számítani arra, hogy a rend, a világ rendje tőlem függetlenül megbízhatóan adott? És ha összeomlanak a bizonyosságok, akkor honnan teremtődött meg bennük a törés? Belülről vagy kívülről inkoherens a lét? A Gát utca 3. kezdet is, hisz a létrejövetel tere, egy személyes idő, az önteremtés és az önpusztítás közöttjének az ideje; egy történet, melynek kezdete valahol, valahogy kijelöli a végét. Hasonló tárgyakat, tereket, lakhatatlan lakokat, titkos szerkezetű mély tereket találunk a világirodalom nagy kortársainál is: Leszáll a téli este, sültszag Hatol ki az utcaközökbe. Hat óra. Napok leégnek füstölögve. - olvashatjuk T. S. Eliot Prelüdök című versében. Már fölszáll az éj, mint kéményből a füst, szikrázó csillagaival. A kék, vas éjszakát már hozza hömpölyögve lassúdad harangkondulás. - írta József Attila."