Ezredvég 2010. október [antikvár]

Szorongott, lételeme lett az egy helyben topogás, pedig lépnie kellett volna, de nem mozdult, várt, hátha mozdul helyette az idő. A kényszerhelyzet megnövelte az esélyeit, ugyanakkor a kockázatokat is. Éjszaka mindig megnőtt a gyomrában a gombóc, forgolódott, felkelt, belekezdett ebbe, abba, amibe éjnek évadján bele lehet kezdeni, szokásos elfoglaltságaiba, melyeknek olyan nagy jelentőségük volt máskor. Összeesküdtek ellene a dolgok, a könyvei, az újságjai, a kedvenc tárgyai, melyekkel elbabrálgatott, melyeket becézgetett az ujjaival, a könyvek lapjai között alvó történetek, az ablaka alatt futó táj, a fák, melyeknek rövidebb ágai úgy aránylottak a hosszabbakhoz, mint hosszabbak az egészhez. Kereste a középutat, és most, hogy a tölgyekben, nyárfákban, akácokban meglátta az aranymetszést, megörvendeztette a felfedezés.