France Breviarium [antikvár]

Acsarkodó támadások mérges párái és kritikátlan dicséretek tömjénfüstje közül emelkedik ki Anatole France alakja. Amit zavartalanul láthatunk belőle: az a művész, az utolsó negyven esztendő legszebb francia mondatainak ötvöse. Amit mérges pára és tömjénfüst takar el szemünk elől: az a filozófus, a moralista, a pártember. Homályosan látó szemünk nem tudja egységbe foglalni ezt az alakot. Nem tudjuk, hogy a kimagasló apollói derék nem folytatódik-e odalenn a szatír kecskelábában, az ördög lópatájában. Ha az ember látását sohasem homályosította volna el semmi, fantáziája nem alkotott volna ilyen kevert lényeket: szatírt, kentaurt, ördögöt, chimaerát... és szárnyas angyalt.Könyvet írni egy művészről annyit jelent, mint megpróbálkozni párák és füstök szertefuvásával, alakjának egységes megvilágításával. Mindig nehéz feladat ez. Nehezen gomolyog, kelletlenül mozdul a pára, a füst. Sok idő kellene, vagy erős vihar, hogy szétzilálódjék. Egy gyönge, emberi tüdőt meg sem érez.És kiben van annyi elfogulatlanság, hogy saját filozófiájától, moráljától, pártjától elszakadva, a művész szemével bírálja, a művészet szempontjából értékelje a filozófust, a moralistát a pártembert is - mihelyt az művészi formában nyilatkozik meg?Akiben ez az elfogulatlanság, ez a becsületes szándék nincs meg: ne írjon művészről.