Bővebb ismertető
A nyelv - és ezen belül: a költői nyelv - gyors változásának korát éljük. Új nyelvi jelenségeket figyelhetünk meg a mindennapi közlésben. Nyelvhelyességi műsorok, cikkek, kiadványok igyekeznek nyelvi normákat szabni, és mind a jelenségeket, mind a normákat magyarázni, elemezni. A költői nyelv is nagy átalakuláson ment át. A század elején már lezajlott egy forradalmi változás: a Nyugat első nemzedékének alkotásaiban. a vers zeneibbé vált. A régi zárt versformák virtuóz kezelése mellett (pl. Babits Mihály, Juhász Gyula) megfigyelhető a vonzódás a szabálytalanhoz, a szokatlanhoz, az eredeti, a különös nyelvi kifejezésmódok keresése (pl. Szabó Lőrinc). Együtt, egyszerre jelentkezik egy-egy költői életműben a ragaszkodás a hagyományos lírai kifejezésmódhoz és az újszerű megoldások keresése. Kísérleteztek a költők a szabadverssel is: jelentős hatással volt nemzedéktársaira Füst Milán biblikus, zsolozsmás szabadverse és Kassák Lajos minden új, avantgárd merészséget kipróbáló versépítkezése.
A felszabadulás után tovább élt költészetünkben a szabadvers mindkét magyar hagyománya. S egyre jelentősebbé vált Illyés Gyula költészete, amely éppúgy táplálkozott az avantgardból (főleg a szürrealizmusból), mint a népi költői hagyományból. Ugyancsak modernség és népiség összefonódásából kovácsolnak egyéni hangú költészetet a felszabadulás után felnőtt költőnemzedék legjelesebb képviselői: Nagy László, Juhász Ferenc, Kormos István és sokan mások. A költői felfedezések, a különböző lírai álarcok sokszínűsége lepheti meg az olvasót Weöres Sándor költészetében.