Bővebb ismertető
A FOLYOSÓ. Vén szárnyas lovacska, fordulj csak vissza egy darabra és állj meg ott, ahol utoljára leírtuk a folyosót. Félek, hogy ezer és ezer mérföldnyire hagytuk már el ezt a helyet és te is elvesztetted az egyik patkódat. Hja, bíz' az még a régi Sándor-utcai házban volt, az egyszerű, patriárkális falak közt. Márvány és aranyos cifraságok nem ékesítették ott a folyosót. (Ott a fal volt malterból, emitt a politika.) Füstös, barátságos hely volt, egy ósdi kandallóban egy pár hasáb fa égett télen, fönn a szürke mennyezet szögleteiben teljes immunitást élvező pókok szövögették hálóikat. Ugyanazt csinálták, amit az intrikusok idelent, a rozsdaveres szegélyű fehér szőnyegen. A jobboldali első bejáratnál az öreg Tisza üldögélt csendes napokon udvarával. Szilágyi, mint egy mogorva bika csörtetett végig a diskuráló csoportok közt, mintha keresné, kit ökleljen fel. Baross Gábor oroszláni méltósággal hozta hóna alatt miniszteri tárcáját. Hol vannak a tigrisek, kik a jobboldal második bejáratánál, a miniszteri szoba környékén, hullámzottak, tanakodtak és csattogtatták nagy pillanatokban a szörnyű fogaikat? Ki hitte volna még akkor, hogy ezek a fogak csak úgy be vannak téve, az egész állkapcsával együtt...