Hitel 2014. június [antikvár]

Tőf^éczf^i László Mit jelent mára a rendszerváltozás? Röviden: sokak egykori illúzióinak a végét. Annak a reménykedésnek a meghiúsulását, hogy a nyugati demokrácia egyértelműen más, jobb politikai-erkölcsi rendet jelent. S egyben annak belátását, hogy a (poszt)modern kor materialista/ateista dominanciájú európai világa nem egy „fejlettebb" humanista kor, hanem a mindig gyarló és esendő (bűnös) ember technikai hatékonyságban ugyan bármely korábbi időt túlszárnyaló rendszere, de nem egy jobb kor, mely után milliók vágyakoztak. ^/i'. Ennek a helyzetnek persze szerteágazó konkrét okai is vannak. Először is az, hogy a magyar társadalom többsége hanyatló állapotban kapott egy nagy politikai-történelmi lehetőséget akkor, amikor nyugaton is a több évtizedig uralkodó jóléti társadalmak bomlásnak indultak, s visszatért az emberekre tekintettel nem levő szabadpiaci (neo)liberalizmus. A kommunizmus által gazdaságilag zömmel kizsigerelt s erkölcsileg erőteljesen lepusztított „keleti világ" így nem számíthatott a „demokratikus" nyugat szolidáris, felzárkóztatást is segítő magatartására. Sőt. Itt gyakorlatilag egy európai újragyarmatosítás indult el csak a helyi kommunista elit magán-és csoportérdekeit figyelembe vevő módszereivel. Gyakorlatilag letarolták a helyi termelő kapacitások nagy részét, s az elvtársak segítségével a legtöbb helyen még az egzisztenciális szempontból fontos közszolgáltatásokat is kézbe vették, vagyis „privatizálták" (sokszor nyugati állami vállalatok!). Magyarországon másfél millió munkahely tűnt el úgy, hogy a városi emberek nagy része teljesen elveszítette korábbi öngondoskodásra való képességeit! S mindez a „demokrácia" és az emberi jogok dicsőítő kórusának folyamatos zúgása közben történt. Egy olyan új-régi politikai és kulturáhs (Iumpen=helytartó) „elit" megdönthetetlennek látszó uralma mellett, s a nyugati haszonélvezők, üzlettársak masszív támogatásával, hogy a magyar társadalom kettészakadt. Egy nagyobb rész a semmivel sem indokolható régi kádári reflexek szerint várt Tőkéczki László (1951) történész, az ELTE oktatója, a Hitel szerkesztője. 2014. június