Irodalmi hatások [antikvár]

Részlet: "Hölgyeim és Uraim, a hatást, az irodalmi hatást óhajtanám megvédeni. Általában az a hit, hogy vannak jó és vannak rossz hatások. A magam részéről nem akarok különbséget tenni köztük. Határozott szándékom, hogy minden hatást megvédjek. Állítom, hogy vannak sokszor igen jótékony hatások, melyeket esetleg nem mindenki tart jótékonynak. Állítom, hogy a legtöbb hatás sohasem tökéletesen jó vagy rossz, hanem csakis a szerint, hogy kire és hogyan irányul. S állítom mindenekelőtt, hogy vannak rossz természetek, akiknek minden kárukra van, akiknek semmi sem hoz szerencsét. Viszont olyanok is vannak, akiknek minden hasznukra van s akik még a kavicsot is tápláló kenyérré változtatják: "Csakúgy faltam, írja Goehte, mindazt, amire Herder tanított." Védeni fogom először azt, aki a hatásokat befogadja; védeni fogom másodszor azt, aki a hatásokat szétárasztja; ez lesz hát e beszélgetés két sarkalatos pontja. Emlékirataiban Goethe bizonyos meghatottsággal beszél arról az ifjúkori periódusáról, amikor átengedte magát az egész külső világnak, s hagyta, hogy minden teremtmény a maga módján hasson rá, egyszerre s válogatás nélkül."