Bővebb ismertető
GOTTFRIED BENN
(1886-1956)
Férj és feleség átmegy a rákba rákon
A félj:
Ez a sor itt szétrágott ölek, és ez a sor oszló mell. Agy bűzlik ágy mellett. A nővér óránkint cserél.
Hajtsd fel nyugodtan ezt a a takarót. Látod: e kupac zsír és rothadó nedv egykor nagy volt egy férfinak. S úgy is hívták, hogy mámor és haza. -
Jöjj, nézd ezt a heget a mellen. Érzed a puha csomók rózsakoszorúját? Csak tapints rá. A hús puha s nem érez. —
E nőnek szinte harminc teste vérzik. Emberben ennyi vért? Soha. -Ennek előbb még gyereket vágtak ki rákos hasából. -
Altatják őket. Éj-nap. - Az újaknak azt mondják: ez a gyógyálom. - Vasárnap, vizitkor, kissé enyhébb az adag.
Táplálék? Nem, már alig fogy. - A hátuk sebes. Látod a legyeket. A nővér néha lemos. Ahogy padokat mosnak -
Itt már a sír reng minden ágy körül. A hús sárrá terül. A hő tűnik. Nedvek csörgedeznek szét. Hív a föld.
1912
(Szabó Lőrinc fordítása)
Statikus versek
Fejlődésidegenség -ez a mélye a bölcsnek, gyerek és gyermek-gyereke nem nyugtalanítja, nem éri el.
Irányok képviselése,
cselekvés,
oda- és elutazás
nem tisztán látó
világnak jele ez.
Ablakomból
- mondja a bölcs -
egy völgyre látok,
ott a gyülekező árnyékok,
két jegenye közt egy út,
tudod - hová.