Bővebb ismertető
SZEMELVÉNYEK A ROMÁNIAI MAGYAR IRODALOMBÓL
BENEDEK ELEK (1859—1929)
Édes anyaföldem (Részlet)
Hatodik fejezet
Éhben az író a régi kollégiumot próbálja megeleveníteni, amilyennek gyermekszemmel látta
A vén kollégium elé kanyarodik a szekerünk, ott már várnak ránk a kisbaconi diákok. Együtt hordjuk be a kisdiák cókmókját egy földszintes szobába. Boda Elek hátára kapja a szalmazsákot, mely hazai szalmától domborodik; Benkő Ádám egymaga viszi az én kis karikás ágyamat, mely valamelyik nagydiák ágya alá fog kerülni; (Vajon kié alá?) Benedek Jóska meg Anti a ládámat fogják fülön, énnekem marad a tarisznya: bartamiszkörte benne. Legkedvesebb pajtásom, Gergő, aki csak azért j^tt velünk, hogy még egy-két napot kéz a kézben járhassunk-kelhessünk, búsan viszi a túrós dézsát meg a szilvaízes fazekat — hej, miért is nincs kedve a tanulásra, most itt maradna ö is! Oly szépen elférnénk ketten egy karikás ágyban
Két oldalt, a fal mellett három-háronY ágy, egy meg a szoba közepén, rajta barnult, összevissza faragcsált födél: ez az asztal. Nappal asztal, éjjel ágy. Ezen az „asztalon" fogunk majd ebédelni, néha vacsorázni is s ekörül ül esténként tíz nagy és kisdiák, magolva egy szál faggyúgyertya mellett. ' Nem lehetetlen, hogy néha-néha két szál gyertya is fog pislákolni ezen , az asztalon.
Kétablakos a szobánk, nagytiszteletü Baczoni Adám uram udvarára nyílik: ö az elsó papja az udvarhelyi református egyháznak. Ebben a kétablakos szobában tíz nagy és kisdiák alszik, ki nagy, ki karikás ágyban, de van köztünk egy kis diákszolga is: ennek már karikás ágya sincs, az