Irodalomesztétika [antikvár]

Részlet a könyvből:Általános esztétikai ismereteink alapján tudjuk, hogy ahogyan közeledünk a művészet általános és elvont fogalmiságából az egyes és konkrét műalkotásokhoz, úgy lépnek be az esztétika összefüggő rendszerébe az egyes szakesztétikai tudományok. Az általánosból az egyes felé vezető út egyik közbülső állomását a különböző művészeti ágak jelentik, pl. a képzőművészet, építészet, irodalom stb. Hogy a differenciálódás további lehetőségeit is tisztán lássuk, vessünk egy pillantást a rétegeződés újabb területeire. A művészet általános fogalmával szemben az irodalom természetszerűen az egyes funkcióját tölti be, de ha meggondoljuk, hogy létezik líra is, epika is és drámai műfaj is, akkor már ezekhez képest általános. Sőt ha egy Urai alkotást elemezni akarunk, kiderül róla, hogy az vagy dal, vagy óda vagy elégia, tehát a líra sem végállomása a sornak. Igazában azonban elégia sincs általában, hanem létezik pl. József Attila Külvárosi éj c. költeménye, amely megfelelő tartalmi-formai jegyek alapján elégia. Térjünk vissza kiinduló pontunkhoz. Az irodalom bármennyivel is konkrétabb a művészetnél, még mindig általános a bennefoglalt alfajokhoz képest. Arthur Miller Pillantás a hídról c. drámája éppúgy irodalom, mint Thomas Mann Tonio Krögerről szóló novellája; Styron Feküdj le sötétben! c. regénye csakúgy, mint Eluard bármelyik költeménye. Természetszerűen következik mindebből, hogy a legeltérőbb irodalmi alkotásokban is vannak olyan közös vonások, amelyek révén ezeket egy általános jelentésű fogalomban, az irodalomban össze lehet fogni. Az irodalomesztétika tehát az irodalmi műfajokban meglevő közös vonásokat, törvényszerűségeket vizsgálja. Melyek ezek? Ilyen törvényszerűség pl. a tartalom és forma, ezen belül a téma, a típus, a kompozíció kérdése. Ide soroljuk a nyelvet is, mint az irodalom egynemű közegét. Ugyancsak fontos helyet foglal el a tér és az idő elemzése, az irodalmi visszatükrözés sajátossága, a realizmus problémája, a műfaji differenciálódás feltételei, a művészeti ág keletkezéselmélete stb. Az sem szorul bővebb bizonyításra, hogy a felsorolt funkciókat, mozzanatokat vizsgáló tudomány egyúttal filozófiai tudomány is. Nemcsak azért, mert a művészeti ág legáltalánosabb kérdéseire keres választ, hanem amiatt is, hogy az irodalom a valóság visszatükrözésének és megismerésének egyik sajátos formája, és mint ilyen elvileg a megismerés filozófiailag általános törvényeihez alkalmazkodik.