János vitéz és a Nagy Titok [antikvár]

Petőfi Sándor: János vitéz 1 Tüzesen süt le a nyári nap sugára Az ég tetejéről a juhászbojtárra. Fölösleges dolog sütnie oly nagyon, A juhásznak úgyis nagy melege vagyon. Szerelem tüze ég fiatal szivében, Ugy legelteti a nyájt a faluvégen. Faluvégen nyája mig szerte legelész, O addig subáján a fúlDen heverész. Tenger virág nyílik tarkán körülötte, De ő a virágra szemét nem vetette; Egy kőhajtásnyira foly tőle a patak. Bámuló szemei odatapadtanak. De nem ám a patak csillámló habjára, Hanem a patakban egy szólce kislyányra, A szőke kislyánynak karcsú termetére, Szép hosszú hajára, gömbölyű keblére.