Költőnk és kora [antikvár]

JÓZSEF ATTILA A KÖZTUDATBAN József Attila világnézete, esztétikája -melyik nyílt eszű gimnazista ne örülne, ha érettségi tételül kapná? És melyik publicista ne vállalná szívesen vezércikk-témául? A költő immár klasszikus, ami nálunk gyakran annyit jelent, hogy életművének értékelése még ki sem alakult (ha ugyan egy nagy költő értékelése egyáltalán „kialakulhat"), s máris levált magáról az életműről; közhellyé lett, anélkül hogy közkinccsé vált volna. Költés:^te szabad j^datára mindannak, ami századunkban pozitív, előrernu-tató, sorai szállói^éj^ (niint talán csak Ma-dáchéi irodalmunkban), élete maga is valamiféle regényesség veretét kapta, tragikus halála pedig éppolyan jelképpé lett, mint a - Babits kifejezésével - csatatéren „önerét mártó" Petőfié. A költő máris szoborrá merevedve áll a magyar költészet panteonjában, ahol az irodalmi közvélemény szinte ösztönös mozdulattal jelölte ki helyét, megelőzve és kész helyzet elé állítva az irodalomtudományt, a történetírást és az esztétikát egyaránt. De méltóképpen ott áll-e emberi és szo-