Könyveim [antikvár]

Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit Agyunk az ihlett órákban teremt (Vörösmarty Mihály) Idestova negyven éve, hogy néprajzi ötvözetű monográfiám lapjain Faddal és Árpád-kori dűlőneveivel foglalkoztam. Névgyüjtő utaimon bejártam, megismertem, megszerettem és birtokba is vettem az egész megyét, olyan módon, mint a szegény király, kinek talpalatnyi földje sincsen, mégis egy országot mondhat magáénak. Az én nevekkel gazdagon benépesített pátriám költészetének egén Vörösmarty, Petőfi, Babits Mihály és Illyés Gyula csillaga fénylik. Mostani könyvem is Illyéssel kezdődik, nem feledvén, hogy aki az ő nevével indul, annak tudnia és viselnie kell ennek emberi, etikai és esztétikai következményeit. Szerencsésnek tudhatom magam: a család a kezembe adta Ily-lyés Gyula gyermekkori leveleit, korai verseit és naplójegyzeteit, s így a táj és a szellemiség egybekomponáiásával kutathattam az életmű titkait a mélyrétegekig hatolva. Illyés Gyula szülőpusztáját, Babits Mihály szülővárosát emelte a világirodalomba. Az ő nagyságuknak köszönhetően figyeltek fel az én irodalomtörténeti munkásságomra is olyan intézmények, amelyekről álmodni sem mertem. Negyven év alatt negyven kötetet szerkesztettem s írtam. Ez a legújabb az előzők születési körülményeiről, szakmai fogadtatásáról, műhely gondjairól és alkotás-lélektani kérdéseiről szól. Az első fejezetnek Illyés Gyula, Babits Mihály, Mészöly Miklós és Csányi László a szereplője, a másodiknak Tolna megye és Szekszárd. A kötetzáró ötödik bibliográfia. Benne könyvészeti rendben sorjáznak a nevemmeljegyzett kötetek, többségükben irodalmi ajánlással. Az ajánlás az alkotás alaposabb ismeretéhez nyújthat segítséget, de egy-egy