Magyar Shakespeare-tár X. [antikvár]

A bűntettesek elleni küzdelem, melynek során az állam és társadalom a megtorlás és megelőzés legkülönbözőbb eszközeit használva az emberiség állandó ellenségeit harcképtelenné tenni vagy legalább is gyengíteni, sőt amennyire csak lehetséges, a maga részére megnyerni igyekszik, sikerre csupán akkor vezethet, ha a támadások alakjában jelentkező büncselekményeken kívül ezeknek elkövetit is megismerni törekedünk. Találóan mondja Prins, bruxelles-i egyetemi tanár: «On ne s'est plus borné á juger l'acte, on a jugé l'étre vivant avec l'infinie complexité de son mécanisme psychique.» A társadalom zavartalan fejlődésének érdekét szolgáló büntetőjog valóban alig fogja célját megközelíthetni, ha beéri a bűncselekmények fogalmainak meghatározásával és az ezekre alkalmazandó büntetések kijelölésével: a védekezés eredményessége feltételezi magának a bűntettesnek, a támadó fél egész egyéniségének ismeretét is és pedig úgy az esetleges támadások megelőzése, mint a már végrehajtottaknak esetében a bűncselekményt elkövetők ártalmatlanná tétele, észretérítése vagy akár szocziális megjavítása czéljából. E megfontolás vezetett a ma még gyermekczipőkban járó új tudománynak: a kriminálpszihologiának megteremtésére, mely feladatául túzzi ki a bűntettesek lelki egyéniségének megismerését s azoknak a mélyen rejtőző motivumoknak felderítését, melyek más egyéni és a legkülönbözőbb külső (természet, és társadalmi) tényezőkkel együtthatásban az akaratot büntetendő cselekmények elkövetésére indítják.