Meditáció és beszélgetés [antikvár]

EGY TÁJ VONÁSAI 7 Egy táj vonásai „Bárhol, életem minden pontján boldogan vállaltam volna megélhetésül a könyvtárosságot." Illyés Gyula Ezt a könyvet nem írhattam egyedül. Kizárólag azoknak köszönhetem az irodalom tárgyában való megszólalásomat, akik körülvettek azon a vidéken, ahol élek, vagyis Tolna megyében. Ügy látszik azonban, ha valaki rá szeretne tekinteni arra a földre, ahonnét származik, ki kell előbb mozdulnia onnét. Gimnazista osztálytársaimmal jártuk a kalocsai Érsekkert sétányait, és irodalomról beszélgetve félfüllel hallottam egy nevet. Azt mondta valaki, hogy Babits Mihály nagy költő, de még csöndben sem tanácsos róla beszélni, mert ő a polgári hanyatlás megtestesítője. Egy kisdiáknak több sem kell ahhoz, hogy kíváncsivá tegyék valami iránt, mint a tiltás. Azonnal utánanéztem a rejtélyes költőnek, akiről kiderült, hogy ugyanabban a városban születtünk, hogy valóban nagy költő, és semminemű hanyatláshoz nincs köze. Eszmélkedésem idején pedig - más, meghatározó élményekkel együtt - fokozatosan tudatosodott bennem, hogy irodalmi földön élek. Aztán, ahogy múltak az évek, változatlan érdeklődésem, hivatásom és az általa folyamatosan kínált alkalom adta ajándékképpen, hogy hozzájárulhassak annak a szellemi térképnek az elkészítéséhez, amellyel könnyebb eligazodni a tolnai tájakon. Jólesett feljegyezni a szellemi gazdagságnak azt a tekintélyes részét, ami körülvett. A bibliotékában, amelynek könyvtárosa vagyok, megjelentek azok az emberek, akik úgy munkálkodtak a literatúrában, hogy a Pannon dombok közötti kisvárosnak és környékének színei messzire ellátszanak. Eljött ide szinte mindenki, akiről e helyen írok és akinek beszélgetéseink során rögzíthettem szavait. Vidékünk nagy írói közül azonban néhányan már Isten terített asztalának vendégei. Ezért is érzem igazán hasznosnak azt a tanúsze-