"Még nem kelt fel a nap" [antikvár]

Részlet: Mészöly Miklós: Elégia Jamais la Reverie amoureuse et paisible N'y verra sans horreur son pied blanc attaché; Car il faut que ses yeux sur chaque objet visible Versent un long regard Diamant sans rival, que tes feux illuminent Les pas lents et tardifs de l'humain Raison! Ilfaut pour voir de loin des peuples qui cheminent Que le Berger t'enchâsse au toit de sa Maison. Le jour n'est pas levé (Alfred de Vigny: La Maison du Berger) 1. A fagyai, igen Egyszer úgy volt. Ezek az örökös átültetések! Meddőbb földbe talán már nem is lehetne. Persze, lehet. Kiszámíthatatlan az álmodozás. Kisöccsünk Korinthoszban túrta a földet, fényesített dárdát, hogy a tükörből visszapillantson Athénre: hírlik-e hír? Egy előrelátó isten a fölzabált gyermekeit is kihányja végül. Lám, nincs ironikusabb a maradandóságnál. Beszámolhatnánk virággal koszorúzott lovainkról a pergőtűzben - miféle áhítat tudta követni egyetlen szirom útját, ahogy lepergett, lyukasan. 't-íí-V m íi:'.' Î