Mérlegen egy életmű [antikvár]

A kultuszkutatás alaptétele szerint az évfordulós megemlékezések célja az ünnepelt érdemeinek, jelentőségének újabb és újabb megindoklása, rögzítése, jobbik esetben kísérlet a művek elemzésére, mélyebb megértésére. Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján több szempontból is ez utóbbi szempont kívánkozik az élre. S nemcsak azért, mert lassan letelik az a sokat emlegetett purgatóriumi időszak, amely általában elbillenti a mérleget - feledést vagy a klasszikusoknak járó elismertséget hozva. A letisztulásnak és mérlegelésnek ez az évfordulója ugyanakkor azért sem a szokványosok egyike, mert időközben gyökeres társadalmi változások következtek be, s ezek a gazdaságban, a politikában és a kultúrában is mélyreható elmozdulásokat eredményeztek. Oly mértékben, hogy amit egykor Déry életében pozitívnak mondtak, arról ma az ellenkezőjét halljuk; ami korábban „lenn" volt, azt ma a történelem kereke a magasba emelte - legalábbis ezt állítják a leegyszerűsítő és hangos népszónoki vélekedések. Persze, hogy a valóság ennél sokszorosan bonyolultabb, de Déry Tibor munkásságának a megítélése mintha igazolni látszana a fenti primitív megközelítést. Műveinek ismerete és elismertsége halványulóban, már-már eltűnőben. Tünetként elég emlékeztetnünk, hogy nyolc évvel ezelőtt születésének századik évfordulójáról még minden napilap megemlékezett, nem szólva az irodalmi folyóiratokról, a rádióról és televízióról. Ezzel szemben ma, 2002-ben az új évfordulóról egyedül a Nők Lapjában olvashattunk egy rövidke glosszát. Amikor konferenciánk szervezése megindult, s az irodalomtudományi szakma érdeklődve fogadta a számvetés gondolatát, kezdetben azt fontolgattam: mi lenne, ha az eltávozott és a feledésbe kényszerített nevében írnék köszöntőt a jelenlévőkhöz, amely felsorolná a róla elterjedt méltatlan pletykákat, félreértéseket és csúsztatásokat. Hamarosan rájöttem azonban arra, hogy minden tetszetőssége ellenére ez a gesztus nem illene az érdekelthez. Nemcsak azért, mert szöges ellentétben áll Déry közismert büszkeségével, hanem, mert a tiltakozásnak ez a formája szükségszerűen leegyszerűsítene, s így nem lenne elég meggyőző és eredményes. Maradjunk tehát a szokványos formánál - a tények szűkszavú, ám hiteles felsorakoztatásánál. 1977-et követően Déry műveinek megjelentetésében a folyamatosságot elsősorban az életműkiadás jelentette. 1979-ben a Szépirodalmi Kiadó közzétette cikkeinek Botladozás című gyűjteményét, majd 1982-ben a sorozatot záró A napok hordalékát. A többi mű újraközlését ezt követően elsősorban az Olcsó Könyvtár, a Diákkönyvtár, majd a Magyar Remekírók sorozatai vállalták.