Bővebb ismertető
11
u
1988-1989
Asztalunkhoz - egy valódihoz és egy képzeletben kitágítotthoz - invitáltuk azokat, akik Magyarország közeljövőjét hivatásból vagy szenvedélyből el- és megtervezik. Ehhez az asztalhoz sokan leültek, és néhányan - valljuk be - nem kívántak leülni. Önmagában aligha szokatlan ez a visszautasítás. Rosszkedvűen, de tudomásul vettük, hogy a kiformálódni kész csoportok önmagukat leginkább azáltal határozták meg, hogy előbb jelölték ki ellenségeiket, és csak azután saját programjukat, hogy létüket és identitásukat könnyebben jelenítették meg a nemek által, mint a várva várt igenekkel. Az igenekkel, amelyek persze g''
felszálltak innen is, onnan is. Parlamentből és Jurta Színházból, „Fehér Ház"-ból és ,
Rakpart Klubból, templomokból és utcai tüntetésekből, de színre egymástól alig voltak megkülönböztethetők. f
Egy évvel ezelőtt ugyanezen a helyen a szocializmus, a nemzet és a demokrácia hármasegységében határozhattam meg a „merre menjünk" kérdésre adott válaszok végső konklúzióját.Ez a triád — noha akkor közmegegyezést sejtetett - mára puszta keretté üresült. A szocializmus-nemzet-demokrácia célt az is vállalta, aki kizáratott az MSZMP-ből, és az is, aki a kizárásban volt érdekelt. Az is, aki „alulról építkező" szervezetekben vélte megoldani a politikai intézményrendszer reformját; az is, aki a meglévő határok mögé húzódott vissza. 1988 kronológiája meggyőzött: aki e keretnél nem tudott többet modani, 3 ^ az védtelenné vált válságunkkal, A VÁLSÁGUNKKAL szemben. Ama visszavonhatatlan '
ténnyel szemben, amelyet egy esztendővel ezelőtt néven nevezni, leírni, kiejteni sem volt veszélytelen vállalkozás. ;
Kiábrándultak, netán sértődöttek volnánk? Éppenséggel néhány jelzésre felszisszenhet- í'
tünk volna. Még friss élmény a Magyar Demokrata Fórum üzenete. Ha abban a hitben ringattuk volna magunkat, hogy a magyarság érdekében is munkálkodtunk például Varga 2
János oknyomozó történeti tanulmányának és Püski Sándor New York-i beszédének, Köteles Pál lidércnyomással teli erdélyi prózájának és Lászlóffy Aladár verseinek közlésé- jj.'
vei, akkor most ki kellett józanodnunk. Ama Fórum számára, amely a triád elsejéül f
NEMZET-et mond, mi- a „bűnben születettek" - szóra, vitára méltatlanoknak minősül- jf
tünk. h'
Csak néhány hónapos az a seb, amelyet a Nyilvánosság Klub alakuló közgyűlésén ^
szereztünk. Mily elbizakodottság volt hinni, hogy a triádból a DEMOKRÁCIÁ-t vezető helyen kezelő grémium néhány szónoka nem fog éppen minket kitüntetett helyen említeni, mint a múlt vétkeinek megtestesült túlélőjét! Azt a demokráciában illetéktelen Mozgó "
Világot, amely feltehetően merő szemfényvesztésből közölt a Klub megalakulása előtt jó pár hónappal a meghurcoltak védelmében tematikus számot, amelynek valószínűleg — különféle tiltások ellenére - „jogosítványa volt" a plafont repesztő cikkek megjelentetésére, és amely „akármit csinált", nem lehetett oly „tiszta", mint azok, akik semmit se csináltak.
És már egyéves az a pofon is, amelyet attól a vezető pártfunkcionáriustól kaptunk, aki a SZOCIALIZMUS nevében emlékeztetett minket a „genetikai kódunkban" rejlő determi-náltságunkra, próbálkozásaink hiábavalóságára és hibásságára. Ha azt hittük, hogy a társadalmi rendünk megtisztulását szorgalmazó és nálunk közölt tanulmányoktól a „múltat be kell vallani" típusú dokumentumokig a Mozgó elég érvet szolgáltatott világnézetének balra lüktető ritmusa mellett, hát tévedtünk. Oktatónk számára a háromszögnek csak egy csúcsa volt. Midőn felfedeztetett, hogy szocializmusképünket összeegyeztethetőnek véljük
Vinkó József (Gencsapáti, 1951. szeptember 23. –) dramaturg, műfordító, újságíró.
Gencsapátiban született, Szombathelyen járt gimnáziumba, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának francia-magyar szakos hallgatója. Az egyetem elvégzése után, 1976-tól a József Attila Színház dramaturgja, 1980-tól a Vidám Színpad irodalmi vezetője. 1985–90 között az Artisjus Színházi Ügynökség vezetője.
Egyetemista kora óta különböző kulturális lapok szerkesztője, újságíró. Különböző kiadványokban közel ezer színikritikája, interjúja, esszéje, publicisztikája jelent meg. Könyvkiadóként is működött, 1989–2005 között többek közt ő adta ki magyar nyelven a Berlitz útikönyveket. Kiadta többek között Huszti Péter, Bodrogi Gyula, Müller Péter könyveit is. Egy időben krimisorozatot szerkesztett, 1990–91-ben az újraindult Színházi Élet szerkesztőbizottságának volt a tagja, számtalan színházban dolgozott, mint vendégdramaturg.
1985-től a Stúdió című kulturális hetilap egyik televíziós szerkesztő-műsorvezetője. Mikrofonja előtt olyan világsztárok szólaltak meg elsőként a magyar képernyőn, mint Jean-Paul Belmondo, Jean Marais, Annie Girardot, Juliette Gréco, Robert Merle, Marguerite Duras, Hundertwasser és mások. Számtalan magyar és külföldi művészről készített portréfilmet.
1990-től az MTV, 1997-től az RTL Klub és a TV2 producere. Nevéhez fűződik a Helló, világ!, a Helló, Magyarország! című turisztikai magazinok, a Megáll az ész! című szórakoztató műsor létrehozása. Főszerkesztő-műsorvezetője az Exkluzív televíziós szórakoztató hetilapnak. Számtalan más műsor (Életveszélyben, Nyugat, Vers éjfél után, Jó reggelt Magyarország!, Nagyvizit, Gróf Széchenyi Ödön nyomában stb.) producere.
Műfordításainak, színházi adaptációinak száma meghaladja a százat. Ezek egy része ma is szerepel a színházak repertoárján. Többek között Boris Vian, Fernando Arrabal, Georges Feydeau, Ionesco, Jean Poiret színműveit, Zsolt Béla, Lengyel Menyhért regényeit adaptálta magyar színpadra.
Érdeklődése 2009-ben fordult a gasztronómia felé. Azóta folyamatosan írja a Heti Válasz című hetilapban gasztronómiai rovatát. 2010-ben társtulajdonosként és főszerkesztőként újraindította a Magyar Konyha című gasztronómiai havilapot.
A Kossuth rádióban 2014. január óta minden héten szombaton hallható Szellem a fazékból című gasztrotörténeti sorozata.