Mozgó Világ 1989. (nem teljes évfolyam) [antikvár]

11 u 1988-1989 Asztalunkhoz - egy valódihoz és egy képzeletben kitágítotthoz - invitáltuk azokat, akik Magyarország közeljövőjét hivatásból vagy szenvedélyből el- és megtervezik. Ehhez az asztalhoz sokan leültek, és néhányan - valljuk be - nem kívántak leülni. Önmagában aligha szokatlan ez a visszautasítás. Rosszkedvűen, de tudomásul vettük, hogy a kiformálódni kész csoportok önmagukat leginkább azáltal határozták meg, hogy előbb jelölték ki ellenségeiket, és csak azután saját programjukat, hogy létüket és identitásukat könnyebben jelenítették meg a nemek által, mint a várva várt igenekkel. Az igenekkel, amelyek persze g'' felszálltak innen is, onnan is. Parlamentből és Jurta Színházból, „Fehér Ház"-ból és , Rakpart Klubból, templomokból és utcai tüntetésekből, de színre egymástól alig voltak megkülönböztethetők. f Egy évvel ezelőtt ugyanezen a helyen a szocializmus, a nemzet és a demokrácia hármasegységében határozhattam meg a „merre menjünk" kérdésre adott válaszok végső konklúzióját.Ez a triád — noha akkor közmegegyezést sejtetett - mára puszta keretté üresült. A szocializmus-nemzet-demokrácia célt az is vállalta, aki kizáratott az MSZMP-ből, és az is, aki a kizárásban volt érdekelt. Az is, aki „alulról építkező" szervezetekben vélte megoldani a politikai intézményrendszer reformját; az is, aki a meglévő határok mögé húzódott vissza. 1988 kronológiája meggyőzött: aki e keretnél nem tudott többet modani, 3 ^ az védtelenné vált válságunkkal, A VÁLSÁGUNKKAL szemben. Ama visszavonhatatlan ' ténnyel szemben, amelyet egy esztendővel ezelőtt néven nevezni, leírni, kiejteni sem volt veszélytelen vállalkozás. ; Kiábrándultak, netán sértődöttek volnánk? Éppenséggel néhány jelzésre felszisszenhet- í' tünk volna. Még friss élmény a Magyar Demokrata Fórum üzenete. Ha abban a hitben ringattuk volna magunkat, hogy a magyarság érdekében is munkálkodtunk például Varga 2 János oknyomozó történeti tanulmányának és Püski Sándor New York-i beszédének, Köteles Pál lidércnyomással teli erdélyi prózájának és Lászlóffy Aladár verseinek közlésé- jj.' vei, akkor most ki kellett józanodnunk. Ama Fórum számára, amely a triád elsejéül f NEMZET-et mond, mi- a „bűnben születettek" - szóra, vitára méltatlanoknak minősül- jf tünk. h' Csak néhány hónapos az a seb, amelyet a Nyilvánosság Klub alakuló közgyűlésén ^ szereztünk. Mily elbizakodottság volt hinni, hogy a triádból a DEMOKRÁCIÁ-t vezető helyen kezelő grémium néhány szónoka nem fog éppen minket kitüntetett helyen említeni, mint a múlt vétkeinek megtestesült túlélőjét! Azt a demokráciában illetéktelen Mozgó " Világot, amely feltehetően merő szemfényvesztésből közölt a Klub megalakulása előtt jó pár hónappal a meghurcoltak védelmében tematikus számot, amelynek valószínűleg — különféle tiltások ellenére - „jogosítványa volt" a plafont repesztő cikkek megjelentetésére, és amely „akármit csinált", nem lehetett oly „tiszta", mint azok, akik semmit se csináltak. És már egyéves az a pofon is, amelyet attól a vezető pártfunkcionáriustól kaptunk, aki a SZOCIALIZMUS nevében emlékeztetett minket a „genetikai kódunkban" rejlő determi-náltságunkra, próbálkozásaink hiábavalóságára és hibásságára. Ha azt hittük, hogy a társadalmi rendünk megtisztulását szorgalmazó és nálunk közölt tanulmányoktól a „múltat be kell vallani" típusú dokumentumokig a Mozgó elég érvet szolgáltatott világnézetének balra lüktető ritmusa mellett, hát tévedtünk. Oktatónk számára a háromszögnek csak egy csúcsa volt. Midőn felfedeztetett, hogy szocializmusképünket összeegyeztethetőnek véljük