Napút 2009. szeptember [antikvár]

Füzetmelléklettel.
Részlet: "A Rjóandzsi kolostor kertje téglalap alakú, 9x23 méter. A fallal határolt kertben nincs egyetlen növény sem, a kompozíciót a hullámosra gereblyézett homokon álló tizenöt szikla - melyek egyszerre sehonnan sem láthatóak - és azok árnyéka adja." (Dede Balázs) „A magyar költőnek pedig, ha haikut akar írni, szintén nem rendelkezvén ezeknek a szimbólumoknak a jelentésével, olyan műveket kell írnia, amelyek megfelelnek a műfaj verstani kritériumainak (5-7-5 szótagos kis strófa), műfaji kellékeiből pedig meg kell kísérelnie megvalósítani a megvalósíthatókat... Tragikum, abszurd, paradoxon, szójáték, lírai kép - nem zárják ki egymást Nagy Zopán haikuiban. megférnek abban a műfajban, aminek lényege, hogy az élet teljességét mutassa 17 szótagban." (Szepes Erika) "A szavak - pusztán szavak. Mindaz, amit kimondunk, vagy más módon közlünk, sosem adhat teljes, valódi képet arról, ami bennünk van. Még egy egyszerű tárgy, egy toll, egy könyv se ugyanaz nekem, mint annak, aki mesél róla. Benne foglaltatik ugyanis minden előzménye, a múltja - események, okok és okozatok egész hálózata. Egyetlen toll, egyetlen virágszirom magában foglalja a mindenséget. A zen - többek között - igyekszik olyasféle kommunikációval élni, mely túlmutat a formán, lélektől lélekig szól." (Ivánovics Beatrix) "A Magvető Kiadó Novellárium sorozatának keretében Bánki Eva, Erdős Virág, Vida Gábor és Nagy Koppány Zsolt kortárs alkotóként hasonló körülmények között kellett hogy kijelöljék saját írói pozíciójukat, hagyományhoz való viszonyukat. Mind a négyen egy erősen terhelt, réginek mondható műfaj jelenkori művelői; természetesen szövegeik is számot vetnek ezzel a helyzettel - némelyik határozott viszonyítási pontokat is kijelölt, némelyik csak sejteti azok meglétét." (Parragi Zoltán)