Nem is tudom... [antikvár]

Bevezetés, folytatás Sok évvel ezelőtt, pontosabban 2007 egyik napsugaras délutánján a budai Szentháromság tér Fellner tervezte Pénzügyminisztériumának (másképpen Vári Kollégiumának) impozáns előcsarnokában tartott előző könyvem, Nem is tudom másodszor, bemutatóján Kaiser László kiadóvezető és jóbarát vezényletével, Szalai András szellemi töltésével és a magam iparkodásával próbáltam leküzdeni az ilyenkor szokásos kötelezőt. Ebben sokat segített Várallyai Réka tiszta erdélyi énekhangja és az Attila fiam vezette Forte együttes színvonalas közreműködése. Ezután Solti László büféje vette át a főszerepet, sokan főleg erre emlékeznek, mikor egy régi jó kollégám azzal állt elém: „Most már azért igazán tudhatnád." Az erősen emelkedő hangulatban előhozhattam volna a Turányi Gábor által írt fülszöveget: „Nem is tudom ami azt jelenti, hogy nagyon is tudja. Nagyon is tudja, hogy mi a fontos. Hogy fontos szemlélődni. Nem fontos mindent komolyan venni." Ez a frappáns, bár kicsit hízelgő válasz akkor nem tudta lezárni ezt a lényegi kérdést. De most, amikor harmadszor jövök ezzel a nem is tudom-mal, illene mondani rá valamit. Heidegger úgy fogalmaz, hogy „a nyelv ősforrásánál a szó még nyílt volt és többértelmű. ! 'J / ; ' : ! 0 i.l '« i i