Olvasott idők [antikvár]

Olvasott idők Az idő a kultúrtörténetnek - így az irodalom történetének - is, rendezőelve. Elhelyez és rangsorol a maga szempontjai, kritériumai szerint, különböző korszakokat képviselő műveket. A görögség mítoszvilágában az idő isteni rangot kap Krónosz személyében. A bibliai hagyományban isten és ember viszonya, amely nyilván erőviszonyokat fejez ki, az idő változó helyzetekben mutatkozik meg. Noé attól válik - vallástörténeti közvetítéssel - történelmi szereplővé, hogy az Ür parancsa feladatot ró rá. Jósolnia kell. Egy bűnös város, Ninivé pusztulását rendeli el az Isten, de nem sieti el a dolgot: „Van időm, én várhatok", jelenti ki, és ezzel az időt mint az erő, a hatalom, a büntetés és megbocsátás szinonimáját határozza meg. Ábrahám sorsában ugyancsak teológiai fordulatok követik egymást. Személyét, családját, fia életét meghatározó döntés születik és visszavonatik. Az emberádozatot elrendelő kegyetlen idő érvényét veszti, átértelmeződik, a próbatétel idejévé szelídül. Ezt a megváltozott időt akár az emberiség történetében bekövetkezett antropológiai fordulatként is értelmezhetjük. Kötetem ebből az - eszmetörténetinek is nevezhető - időből indul ki, hogy a továbbiakban olyan műveket mutasson fel, amelyek az idő, az idők szerepével összefüggő mozzanatokat, folyamatokat örökítenek meg egyén és társadalom életében. A szépirodalom dialógus az idővel. Az olvasó élményévé képes tenni annak a kimerít-