Papp Tibor [antikvár]

Bevezető megjegyzések Egy Papp Tiborról szóló áttekintő elemzésnek, a klasszikus formában elgondolt bevezetőnek, szükségképpen a költő biografikus és kulturális identitását megcélzó elemekkel kellene kezdődnie. Hogy ezt a sablont most mégsem alkalmazzuk, annak kétféle indoklása is lehetséges. Egyfelől az uralkodó kanonizációs folyammal egybevethető szükségszerűség ad indíttatást arra, hogy kultúrkritikai tér-képmetszetek megjelenítését elengedhetetlennek tartsuk. Másrészt Papp Tibor több mint három évtizedes munkássága és az irodalmi irány jellegzetessége is megszabja, hogyan kell megrajzolnunk azt a kontextust, amelyben egyáltalán értelmezhetővé válhat: mit jelenthet a magyar nyelven megjelenő irodalom modern formaváriációja, vizualitása, orális szituáltsága és technikai adaptációja. S ha mindezeket számba vesszük, akkor nem kerülhető meg a nyugati magyar irodalom ambivalens metaforája, társadalmi-kulturális pozicionáltsága és a párizsi Magyar Műhely (majd később bécsivel, mostanság budapesti jelzővel is ellátott) művészetszervező ténykedése sem. Érdemes kiindulópontként emlékeinkbe idéznünk Jauss alapvető meglátását az esztétikai tapasztalat és irodalmi hermeneutika kapcsolatáról: „Egy adott történelmi kor olvasójának, vagy »olvasótársadalmának« tapasztalatait elemezve a szöveg-olvasó viszony két oldalát - a szöveg által meghatározott befogadást - mint az értelem konkretizálásának két mozzanatát két horizontként kell megkülönböztetni, megállapítani és közvetíteni: az egyik az irodalmon belüli, a mű által implikált horizont, a másik a mindennapi életvilághoz, egy adott társadalom olvasójához tartozik.