PoLíSz 2011. március [antikvár]

A történelem faggatásaSzász István TasA világlátott lokálpatrióta"100 éve született dr. Mikó Imre, Erdély és a magyarság nagy nemzetiségi jogásza( ) Élete kisebbségtörténet. Eképpen a róla írt monográfia nem csak egy felemelkedő és lefelé hajló, elismerésekkel és elmarasztalásokkal teli életvonal, hanem ugyanakkor a romániai magyar kisebbségi lét szinuszgörbéjének másolata is."Balázs SándorA várakozásain felül megnövekedett Románia homogenizációs vágyait máig folyamatosan életben tartja. Ennek, az immáron eredményes történelmi folyamatnak nevezhető, kitartó munkálkodásnak, a Trianon óta eltelt 91 évben több korszaka volt. Az első az ország-gyarapodást követő 22 év, aztán az átmeneti kisebbre szabás négy éve, majd a kommunizmus 45 éve (melyben külön szakaszt jelentett a Ceausescu diktatúra több mint negyedszázada), majd az ezt követő, a 89-es eseményekkel kezdődő időszak. Ennek is külön alfejezetét jelentik az európai csatlakozás utáni évek, egészen napjainkig.Nos, e négy vagy akár hat nagy korszakból az első hármat (szinte négyet) ívelt át Mikó Imre élete és munkássága.A most 100 esztendeje, 1911. március 27-én, Bánffyhunyadon született, kitűnő kisebb-ségpolitikus és nemzetiségi jogászt (ezt a meghatározását talán Gáli Ernő véglegesítette a köztudatban, de többek szerint úttörője is volt ennek a studiumnak') nevezték erdélyi girondistának is (Kós Károly nyomán Bárdi Nándor). Tárgyilagos, középutakat és mindenkor a megegyezést kereső, céltudatos szellemére, jellemére, tapasztalatára és példájára soha nem lett volna nagyobb szükség, mint éppen napjainkban. A romániai és szinte valamennyi túszsorsban élő kisebbségi magyarság megosztott. Ezért nem elég hatékony belső politizálása. Ez az anyaország hullámzó hozzáállásával és az Unió minősíthetetlen be vagy be nem avatkozásával kiegészülve, nagy veszedelmek sötét ígéretét hordozza.Megdöbbentő tény, hogy a Trianon után jelentkező sokrétű és gócú kisebbségi kérdés megoldására tett gyatra és kényszerű kísérletek első lépéseinél alig jutott előbbre a modern Európa. A rosszemlékű és sorsunkat megpecsételő békediktátum után a Népszövetséghez kötődve jött létre a Népliga Unió vagy az Interparlamentáris Unió, illetve a kisebbségek saját szervezetei, de áttörés nem történt. A történelem tragikus fintora, hogy a szervezet a hitleri hatalom előretörésével, annak manipulációs eszközévé vált, s így a magyar revíziós törekvések is ennek holdudvarába sodródtak, eleve ellehetetlenítve ezzel az eredmények történelmi fenntarthatóságát. Erre Románia igen ügyesen rá is játszott. Ezért kért 1940-ben nagyhatalmi döntést. Ezért emleget ma Bécsi döntés helyett Bécsi diktátumot.Am mint tudjuk, a mára megvalósult Európai Unió is az egyéni szabadságjogoknál ragadt le, s alig lehet beszélni kollektív jogokról, melyeket következetesen az egyének jogainak összességeként akarnak kezelni. Kodifikálásának elérése pedig éppenséggel a legnehezebb feladat. Amikor viszont a kisebbséget mégis elismernék egészként, akkor! f |3