Politica philosophiai Okosodás-szerint való rendes életnek példája [antikvár]

BEVEZETÉS: „ÍRÓT AVATUNK yyAz Udvarj élet Tyúk ketrecz" (44. Része) Számos példa bizonyítja, hogy egy szerencsés levéltári lelet alapvetően megváltoztatja az irodalomtörténeti vélekedést egy-egy azelőtt jól ismertnek vélt műről, szerzőről vagy látszólag tisztázott jelenségről. Esetleg az ismeretlenség homályából sikerül fénybe emelni írókat. Ez a helyzet a XVII. század végi országbíróval, fiatalon Zrínyi Miklós bizalmasával, Csáky Istvánnal (1635-1699) is. Nevét hiába keressük az utóbbi negyedszázadban kiadott akadémiai irodalomtörténetben, bibliográfiában és irodalmi lexikonban. Itt kiadott kéziratának Országos Levéltárbeli felbukkanása, még életében megjelent művei, kéziratában fennmaradt versének azonosítása máris irodalomtörténeti rangot biztosít számára, s érthetővé, tartalmassá teszi kortársainak róla szóló megállapításait.1 Ahogy egy 1697-ben megjelent temetési beszédben olvassuk: „hajnali Csillag módgyára tündöklik [ ] Országunknak Bölcs Magyar Cicerója, Gróff Csáki István".2 Figyelemre méltó, hogy mint „poéta" bekerül Szentiványi Márton 1700-ban megjelent írói katalógusába, olyan jeles szerzők közé, mint Balassi Bálint, Antonio Bonfini, Heltai Gáspár, Pápai Páriz Ferenc, Szenei Molnár Albert és Zsámboky János: „Stephanus Comes Csáky, Judex Curiae Regiae, Poéta".3