Radnóti Miklós költői nyelve [antikvár]

Bevezetés ii ! : Minden stíluselemzésben kétségtelenül nagy szerepe van a szubjektivitásnak, hisz a műelemzésben fontos az elemző személye, de a vizsgálat ideje, körülményei is befolyásolhatják a végeredményt. Ma már azonban fejlett egzakt, kvantitatív módszerek állnak a stíluskutató rendelkezésére, amelyekkel a szubjektivitás feny^ető önkényessége és esetlegessége ellensúlyozható. Az úgynevezett strukturalista elemzés nagy segítséget jelenthet a mérhető, esetleg képletbe foglalható nyelvi forma leírásához. Bármennyire fontos is azonban a mű leírása, elengedhetetlen a feltárt nyelvi anyag értékelése, sőt éppen az értékelés jelenti a műelemzés kulcskérdését. Nem hanyagolható el tehát a „teljes művészi információ", a szöveg erőterében rejlő különböző tényezőket nem magyarázhatjuk pusztán logikai-matematikai módszerekkel. Elemzésemben nem mellőztem tehát a diakróniát, mert minden szövegnek történeti és irodalmi körülményei vannak, s valamely mű, életmű csak irodalmi, történeti, pszichológiai összefüggéseibe ágyazva érthető m^ igazán.* A diakronikus és strukturalista módszereket ezért közelítettem ^y-máshoz, hisz az egzakt módszerek helyes értelemben vett felhasználásának aligha lehet más célja, mint az intuíció, a szubjektivitás bizonytalanságának elkerülése, amennyiben az egyáltalán lehetséges. Nem statikus leírást akartam adni Radnóti Miklós stílusáról, hanem líránk fejlődésének, történeti folyamatának összefüggésében ' Szabolcsi Miklós: A műelemzés modern módszerei. In: Sz.M.: Változó világ - szocialista irodalom. Bp. 1973. 176-194.