Ráfogások Ovidiusra [antikvár]

Bevezetés ARáfogások Ovidiusra című kötet ízelítőt nyújt az antik költészet magyar fordítás- és hatástörténetéből, különös hangsúlyt helyezve a fordítástörténeti aspektusokra és Ovidius műveinek régi magyar hatástörténetére. A műfordítás- és hatástörténész annak tudatában, hogy reménytelen vállalkozás a magyar műfordítás történetének egészét vagy egy antik szerző hatástörténetét a maga teljességében feldolgozni, kénytelen témáját bizonyos szempontokból szűkíteni. Kiválaszthat egyes korszakokat, ám egy-egy korszak egészének, például a barokk fordításszemléletének feldolgozása sokirányú nyelvi kompetenciát igényel, ezért csak több szakterület és több kutató bevonásával valósulhat meg. A nyelvi paraméterek szerinti szűkítés előnye, hogy a választott példákon a fordítástörténeti folyamatok diramikái-j is bemutatható, s egyben az adott nyelvek specifikumai is jobban kiütköznek, illetve a hatástörténeti aspektusok is erőteljesebben érvényesülhetnek. Nem hallgatható el az sem, hogy ez az egy nyelvbe való beágyazottság az összességében vett kulturális hatáskomplexumot legalább részben homogenizálja. A magyar műfordítás történetében az antik klasszikusokból, elsősorban latinból készült fordításoknak kulcsszerepük van, ezért szükségszerűen elnagyolt lenne az a munka, mely az antik fordítástörténet egészét magába szeretné foglalni. Figyelmemet ezért az antik irodalmon belül a római költészetre, elsősorban Ovidius műveinek régi magyar recepciójára és fordításaira irányítottam. Munkamódszerem deskriptív jellegű: elsődleges célom azoknak a módszereknek a leírása, amelyek révén az irodalmi műveket az irodalomtörténet folyamán átdolgozták, illetve annak az értelmezésbeli többletnek a felmutatása, amely egyes szövegek pretextusai-val való együttolvasásakor tárul fel.