Reviczky Gyula poétikája és az új magyar líra [antikvár]

Egy évszázaddal egy költő első verseinek megszületése után mi adhat okot lírájának tüzetes elemzésére? Lehet-e valamit hozzátenni a rangos Reviczky-irodalomhoz, a korszakforduló irodalmát mintegy újrafelfedező, a közelmúltban napvilágot látott igényes munkákhoz? Irodalomtörténeti jelentőségéhez képest Reviczky nem tartozik a mostohán kezelt lírikusaink közé. Komlós Aladár megírta részletes monográfiáját; Horváth János, illetve Vajthó László tanulmányai ma is érvényes megfigyelésekben gazdagok. Legutóbb Mezei József a szimbolizmus világirodalmi áramlatának szemszögéből vizsgálta a költő életművét. Az 1969-es, kétkötetes Reviczky-kiadás egyenértékű a jelentősebb lírikusainkat megillető kritikai kiadással. A költővel összefüggő alapkérdések tisztázottsága bátorít fel arra, hogy példaként kezeljük néhány általános érvényű kérdés felvetésére. Minden művész - a legjelentéktelenebb is - része az egyetemes művészettörténeti folyamatnak. A lényeges különbség köztük az, hogy mennyire válnak e folyamat számottevő, szerves alkotóelemeivé, illetve mennyire maradnak a folyamat egésze számára közömbösek, elhanyagolható mennyiségek. Az egyes művek születése során, egy belső, érési folyamatban gyűlik össze mindaz,a mi értéknek, időtállónak, vagy értéktelennek, mulandónak bizonyul. Ennek az értéknek képződése nem kronológiai rendben alakul, hanem egy utólag kristályosodó, belső rangsor rendjében. A legkiemelkedőbb, legsikeresebben megformált művek állnak legközelebb az egyetemes, történeti folyamathoz, illetve sikertelenségük mértékében távolodnak az összemérés, beillesztés lehetőségétől.