Rögeszmerend [antikvár]

Részlet:Turczi István művének tragikus derűjeA költészet öntörvényű valami, sokszor együtt halad a történelemmel, másszor éppen szembefordul vele. Ha kell, a rettenetet mondja ki, máskor - még rettenetesebb körülmények között - éppen vigaszt nyújtóan épít virágzó életet a romok felett.Mindig gyanakodtam, amikor a kor nagy teoretikusára hivatkozva kijelentették, hogy Auschwitz után nem lehet verset írni. Jobban szeretem a magyar esszé klasszikusának, Halász Gábornak a szerénységét, amikor a líra haláláról" kesergők ellenében leírta a mindaddig a pillanatig a költészet történetében felmérhető eseményeket, majd hozzátette: hogy ezt követően mi következik, azt nem tudhatom, azt majd a költészet gyakorlata dönti el. És neki lett igaza, temetés helyett feltámadás következett, a költészet egyik módozatát felváltotta egy másik, a nagy Ny ugat-nemzedék után klasszikussá érett a következő - talán még jelentősebb - generáció, eredményüket elsőként éppen Halász Gábor regisztrálhatta, alig egy évvel híres vitairata megjelenése után.Mindeközben volt két világháború (a Nagy háború, és a követő még nagyobb), mustárgáz, bombázások, felgyújtott-szétlőtt világvárosok, Coventry, Drezda, auschwitzok, gulágok, piszkos háborúk", két öbölháború, balkáni háború, nácizmus és bolsevizmus, szeptember 11. És a világ mindegyik tájékán tudnának az ott szenvedők a maguk régiójából hasonló borzalmakat kiegészítésül tovább sorolni.A versek mégis születnek, szaporodnak. Nemcsak helyi jelleggel, de világirodalmi értékként befogadhatóak is. És most itt állunk, teoretikusok, versmagyarázók: befogadókként gyönyörködök. Itt vagyok jómagam is, Halász Gábor okos gesztusába kapaszkodóan. Csak kérdezni tudom: hol állunk, hogyan állunk a versekkel? Nem magamtól,