Római régiségek és a római irodalomtörténet vázlata [antikvár]

A Wagner-Horváth-féle római régiségtan évtizedeken keresztül hasznos és kedvelt segédeszköze volt a középiskolai latin tanításnak. Használhatóságának és népszerűségének legfényesebb bizonyítéka, hogy idáig nyolc kiadást ért s ma is egyike legelterjedtebb régiségtani kézikönyveinknek. Így más jeles tankönyveink mellett is megérdemli, hogy a változó igényekhez és szükségletekhez alkalmazkodva, mindig megújuló köntösben kerüljön a nyilvánosság elé. Ezért volt szükség a most megjelenő kilencedik kiadásra, mely új szempontok szerint lényegesen átdolgozva, itt-ott erős rövidítéssel, más helyeken jelentékenyen bővítve jut a tanárok és a tanuló ifjúság kezébe. A változtatások oly méretűek és jellegűek, hogy indokolásuk nem mellőzhető. Korábban a római régiségtanok összeállításánál különösen fontos szempont volt a teljesség minél magasabb foka. A jó jegyzetes szövegkiadások ritkasága miatt a tanulók sokszor puszta szövegekre voltak utalva s a reáliáknak egy megfelelő kézikönyvben kellett utána keresniök. A régiségtan csak akkor volt igazán használható, ha a római élet minden jelentős és jelentéktelen tényére kiterjeszkedett, s különösen, ha pontos név- és tárgymutatóval ellátva, gyorsan tudott mindenben kielégítő felvilágosítást nyujtani. Ez a kívánalom magyarázza meg, hogy régiségtanaink miért vannak oly nagy terjedelemben túlzsúfolva az állami és magánéletre vonatkozó jelentőségnélküli adatok és terminusok roppant tömegével, és középfokon miért oly nehézkesen használhatók.