Soren Kierkegaard [antikvár]

Mit jelent a tudás „Minden valamirevaló gondolkodó csakis komikus pillantással illetheti a professzort", írta a naplójába Kierkegaard. E szavakat korántsem személyes gyűlölet itatta át, sokkal inkább értékveszteséget takarnak. Kierkegaard maga is baráti kapcsolatban állt a koppenhágai egyetemen dolgozó Paul Martin Möllerrel és F. C. Sibbernnel, s hozzájuk fűződő viszonya élete végéig nem is változott. A professzorral (akire más szemmel tekintett, mint a gondolkodókra) szembeni kifogása objektív. Az akadémiai tanár elutasítása egy olyan korban történt, amikor a szó eredeti jelentése („hitvalló") értelmét vesztette, olyannyira, hogy a fogalom egyre inkább ellentétes értelművé kezdett válni. Kierkegaard szemében a professzor az apostolok szatíráját testesíti meg: a professzor és Krisztus keresztre feszítése. Véleménye szerint képtelenség volt maga a foglalkozás, - így nem is tartotta sokra. Szerinte a professzor olyan ember volt, akit a különböző korokban magukkal sodortak az események, aki hagyta magát elragadni az éppen időszerű divatirányzatokkal, míg végül minden egyéni vonását elvesztette, - s ilyen értelemben tökéletesen megfelelt a jellegtelen világ elvárásainak. A docens maga kínálta tálcán Krisztus szenvedését: érdekes tudománnyá téve azt, ami csemegeként megvételre ajánlható: mindennek tükrében a professzor kiválóan alkalmas arra, hogy a mai Krisztus-fogalmat „helyesen" értelmezze.