Szabadság [antikvár]

Herriot [eiró], Édouard (Troyes, 19872. júl. 5 - Saint-Genis-Laval, 1957. márc.26); francia államférfi, író, történetíró, irodalomtörténész. Katonatiszt fia volt, korán árvaságra jutott. Az Écola Normale Supérieure-ön szerzett irodalom- és történelemtanári diplomát, tanított,majd 1905-től haláláig Lyon polgármestere volt. 1912-ben a radikális párt szenátora lett, s mint nagy szónok csakhamar országos hírre emelkedett: a radikális párt vezére, több ízeben miniszter, a képviselőház elnöke, miniszterelnök volt. A vichy-i bábkormány ellenfeleként a németek 1942-től fogságban tartották. 1946-ban az Académia Francaise tagja lett, 1947-1954-ben a képviselőház elnöke, 1954-től díszelnöke; 1954ben Nemzetközi Békedíjat kapott. Irodalomtörténeti és művészeti monográfiái éppúgy alapvető jelentőségűek, mint emlékiratai, s bennük emellett - mint szónoklataiban is - külön ragyog stílusának érzelmes, meghitt, őszinte embersége, valódi "köztársasági pátosza". Ezzel ékesek - s forrástanulmányainak nagyszabású eredményeivel - történetírói művei is, amelyek munkásságának legfőbb értékei, s a Michelet-féle romantikus, pozitivista és progresszív iskola utolsó alkotásai.