Szabó Lőrinc Füzetek 3. [antikvár]

A költő és könyvtára Az életmű eredményeit és kudarcait, az életút körülményeit mérlegre téve, mindkettő vonatkozásában megkockáztatható, hogy a könyv és a könyvtár Szabó Lőrinc lényegi, mellőzhetetlen szükséglete volt, ennél fontosabb nem, csak evvel egyenrangú tényezői akadtak életének. „Mint a csillagokat a távcsövek, / úgy húztam körém, s egyre közelebb, / könyveken át a Világ Tényeit: éj-nap olvastam. Mindent! Hajnalig, / kis lámpa mellett, s függönyözve a / konyhánk ajtaját" - így áll a Tücsökzene egyik versében (148. Olvasás). Első, személyiségbéklyózó olvasmányemléke, harmadikos debreceni diák korában az Olcsó Könyvtár Sophokles-drámája, a tliébai király története volt, erről később többször is megemlékezett.1 Magyar írók, költők művei mellett, igen hamar rákapott külföldi szerzők műveinek eredetiben való olvasására is, főleg német nyelven, hiszen gimnáziumi évei alatt a Reclam kiadó Universal Bibliothek sorozatának füzetei voltak a legkönnyebben elérhetők Magyarországon. A spontán tudásvágy új és új szerzőket, s új és új műveket ismertetett meg vele, érdeklődését életének első két évtizedében szerencsésen irányította a rokonok, közeli ismerősök, barátok egy része. Később, amikor az írás kenyérkereső mesterségévé lett, s idejével és erejével gazdálkodnia kellett, olvasmányai többnyire aktuális feladatainak függvényeivé váltak; de a világ megértésére törekvő vágy ekkor sem csitult el benne, mindezt könyvtára későbbi, nem irodalmi tárgyú saját beszerzései mutatják. Míg azonban élete első szakaszában saját maga vásárolta meg önmagának azokat a könyveket, amelyek felkeltették érdeklődését, később már inkább kapta a könyveket; baráttól viszonzásul vagy rokonszenvből, tisztelőtől, nem jegyzett pályatárstól említésre, recenzióra, bírálatra várva. A könyvek azonban, s saját könyvtára, amelyet személyes vonzalom, valamint kortársi véletlen egybeötvöződése hozott létre, mindvégig igen fontos maradt számára. Ezt mutatja az is, hogy 1957 szeptemberében, a végzetessé vált kórházi út előtt még kikönyörögte orvosától rövid hazamenetelét. Nem vitt és nem hozott semmit; nyilván csak el akart búcsúzni könyveitől. Ezt az olvasáshoz mint cselekedethez és a könyvhöz, mint múlttal 1 Például a Tücsökzene 151. számú versében, illetve: SZABÓ Lőrinc: Könyv és színház. = SZABÓ Lőrinc: Könyvek és emberek az életemben. Prózai írások. (Vál., szerk., jegyz.: Steinert Ágota.) Bp., [1984], Magvető. 215. 3