Szemelvénygyűjtemény az irodalom tanulásához IV/1. [antikvár]

Apollinaire legfőbb újdonsága, hogy azt a francia költői ,modernséget', mely Baudelaire, Rimbaud, Lautréamont óta egyre inkább befelé, a lélek titkai és látomásai felé fordult, most hirtelen kifelé fordította, a külvilágra, az életre, a kézzelfogható valóságra. Mohó, nagy étvágyú ember volt, az élet habzsolója, ,a két part kószálója', ahogy önmagát nevezte, s költészetét is elsősorban a mohó étvágy, a friss, kíváncsi szem, a nyílt életkedv jellemzi. Minden érdekelte amit látott, amit hallott, s mindazt fel is használta költészetében. Duhamel, aki nem szerette, azt írta róla, hogy olyan, mint egy zsibárusbolt. De miféle zsibárusbolt, amely az addig sohasem kapható újdonságoknak ilyen tárháza! Amikor, élete végén, már a koponyasebe után valaki szemére vetette állandó újat keresését, s azt mondta, hogy nincsen új a nap alatt — Apollinaire így válaszolt: ,Megröntgenezték a fejemet. Láttam, még elevenen, belülről a koponyámat, és ebben talán semmi újdonság nincs? Hiszi a piszi!' Apollinaire fedezte fel a költészet számára a modern technikát, a nagyvárosok forgalmas életét. S ennek a nagyvárosi életnek nemcsak a pezsgő felszínét látta meg, hanem ott szerepelnek verseiben a Gyárak, üzemek, műhelyek, kezek Ujjainkhoz hasonló munkások meztelen A valóságot gyártják órabérért Természetesen Apollinaire a formának is nagy megújító ja. De formai merészségét is elsősorban tartalmi újdonsága szabta meg, s ha elszakadt a költészetben addig megszokott valóságtól, ennek az volt az oka, hogy teljesebben, érzékletesebben akarta kifejezi az élet valóságát. ,Amikor az ember a járást akarta utánozni — így sz5i híressé vált magyarázata —, kitalálta a kereket, amelyik nem hasonlít a lábhoz. Ezzel szürrealizmust teremtett, anélkül, hogy tudta volna.'