Szovjet Irodalom 1985/11. [antikvár]

Szergej jeszenyin emlékére CEPFEÍ^ ECEHMH Cecmpe UJype SZERGEJ lESZENYIN Sura húgomnak B smoM Mupe r monbKO npoxoMuú. Tb! MQXHU MHe 66061100 pyKOU. y oceHHeeo M6Cfma mo^ce C66m /locKOfomuu, muxuu moKoú. B n6p6bfű paa r om Mecnuo epetocb, B nepebiu paa om npoxnadbt coepem, M onnmb u Muey u Hod6/ocb Ha fifoöoeb, Komopou yoK Hem. 3mo cŐ6nana navja paenuHHocmb, nocofieHHOR őe/ibK) necKQ, u3MfimaR ybR-mo neeuHHocmb, M KOMy-mo podnoR mocKO. flomoMy u HoeeKU ne CKpoto, Hmo fifoőumb h6 omdenbHo. h6 6po3b Hüm 0dH0K> fifoőoebto c moőofo 3my poduny npueenocb. Jött-ment vagyok én a világban. Vidám kezed int-e nekem? Ősz-esteli hold haloványan becéz, simogat szelíden. Soha még, hogy a hold melenget. Soha még, hogy a hús hevít A remény, az uj élet emelget: szeretetre találok-e itt? Ki küldi e jót? A mi rónánk, a íehérszikü sós mező, az összetiport szűzi jóság, a bánat, a lágy ölelő. Nem titkolom, és ne feledd el, ugyanegy kettőnkben a láng: te meg én közös szeretettel áldjuk a szülőhazánk. 1925 WEÖRES SÁNDOR fordítása