Szuperhősök Magyarországon [antikvár]

Gerince megtört, a törés mentén oldalai meglazultak, részben már kijárnak. Néhány rajzot színes ceruzával kiszíneztek. Borítói kopottasak, karcosak, repedezettek. Felső lapéle halványan foltos.
Amikor elhatároztam, hogy könyvet írok a Magyarországon megjelent képregényekről nem sejtettem, hogy Európa és Amerika mintegy százéves képregénytörténetét nem tudom figyelemmel kísérni a magyar sajtótörténeten keresztül. Talán hihetetlen, de azokat a világhírű képregényfigurákat, amelyekről mindig csak úgy beszéltünk: a "külföldi comicsok", eredeti megjelenésüket követően 1-2 éven belül már a magyar sajtó oldalain is láthattuk. Sokak tudatában a képregény úgy él, mint regények - Fülesben, Magyar Ifjúságban, Népszavában közölt - képes változata. Ma már csak az idősebbek emlékeznek a 20-as évek Áller Képes Családi Lapjára vagy a tíz évvel később megjelent Hári János című képregényújságra. A legtöbben csak a rajzfilmekről ismerik azt a Félix macskát, amelyik a két világháború között többkötetes képregényben szórakoztatta a fiatalokat. Száz évvel ezelőtt Jókai Mór, és Jankó János már verses képtörténetekben meséltek el vidám kalandokat az Üstökös című újságban. Ma pedig önálló képregényújságok szórakoztatják a gyerekeket, miközben a szülők kellő információ hiányában értetlenül állnak az újabb kori képregényláz előtt. A könyv segít abban, hogy információkat szerezzünk a képregényről, s rávilágít arra, milyen lehetőségek rejlenek ebben a sokszor jogosan bírált műfajban, hogyan használhatjuk fel ezt a képes kifejezési formát az oktatásban, ismeretterjesztésben és nem utolsó sorban az igényes szórakoztatásban.