Bővebb ismertető
Nagy műveltség, széles körű tájékozottság, elfogultságoktól mentes, vonzóan objektív szemléletmód és stílus jellemzi Zirkuli Péter költő, műfordító, esszéista írásait. Ez a könyv válogatás azokból a tanulmányokból, esszékből és arcképvázlatokból, amelyeket a román irodalomról, illetve némely román írókról 1974–1984 között írt. Az írások javarészt irodalomtörténetiek, ezért választott tárgyuk szerinti időrendben követik egymást — a román irodalom történetének kiragadott fejezeteiként. Az első részbe sorolt tanulmányok a felvilágosodás korával foglalkoznak, a második rész a századvég és századforduló líráját elemzi, végezetül a harmadik rész esszéi és arcképvázlatai XX. századi alkotókról szólnak. „Bármi bármely nyelven elgondolható és elmondható, egy emberi élet akármelyik nyelven átélhető és kifejezhető (már amennyire az emberi nyelv egyáltalán alkalmas ilyesmire). Nem a nyelvtanulás kényszerének, hanem »civilként« más nyelvű »civileknek« tartozom köszönettel ezért az élményért. A másik nyelvért, mely minduntalan figyelmeztet, hogy a világ dolgai nincsenek anyanyelvembe zárva, hanem merőben másként is megragadhatók. Nem ők, a dolgok, hanem én vagyok ehhez a röghöz kötve, íróként is — ehhez a nyelvhez. Az ő nyelvi kalodájuk szüntelen, de szüntelenül változó is, ha több nem, de a vándorlás szabadsága megadatott nekik, mert pontosan annyi »anyanyelvük« van, ahányan és ahányféleképpen megnevezik őket. A dolgokkal tartok tehát, s a nemzeti hovatartozást kollektív magánügynek, vagyis a személyköziség sajátos formájának nyilvánítom minden helyszínen, ahol megtörténik a találkozás a »közös ihletben«” — vallja előszavában a szerző.