Tömeg és lángész [antikvár]

Részlet a könyvből :Majd a huszadik század végén, amikor hosszú évtizedek dekadenciája után végre újjászületik a magyar irodalom s a kis dunamenti komoly ország belletrisztikája éppen úgy meghódítja Európát, mint az ötvenes években az orosz, később a skandináv és legújabban a hindu, amikor megírja valaki a magyar Apák és fiak regényét, - akkor egész Európa látja majd, hogy mily kár volt a mi szép, csendes falusi magyar életünket, - egy darab elízeumi idillt a pokol tornácában - a huszadik század elején oly durván megháborítani. A magyar Turgenyev leírja majd, hogy egészen a legújabb időkig olyan volt ez a régi Magyarország, mint egy nagy családi uradalom. Az emberek itt békességben és szent együgyűségben éltek,, erkölcsösek és könnyelműek voltak, égből hullott mannával táplálkoztak s nem ismervén a jó és gonosz tudás fájának gyümölcsét, egyformán képtelenek voltak a jóra és a rosszra. Egy gyengéd és okos Józsue megállította fejük fölött a napot és a dominium mezőin, a lelkek örök langyos tavaszában szerény, de jóillatú virágok, az ősi magyar lélek egyszerű erényei illatoztak. Úgy éltünk ebben az országban, hogy valamennyien egy nagy családi hitbizomány részesei voltunk. Valami nagy alapítvány kamatait húztuk.