Új Forrás 2021/5. [antikvár]

Sári László 3 LIN-CSI APÁT PESTI ROKONA Nyugat és Kelet „Lidi nénémnel< öccse itt, Batu ktián pesti rokona" (József Attila) „Az emlékek elmúlt alakotok őrzői. Hamis képet őriznek rólatok, de ti vagytok." (Hszing Ji-hszüanj Aléttelenlétfelé A kétféle tudásból önmagát lassan-lassan építgető pesti fiatalember sokáig hitte, hogy élete a léttelen lét felé tart. Ezt valami olyasminek képzelte, mint amilyen egykor az öntudatlan gyermekévek állapota volt. Mi más lenne a hosszú-hosszú erőfeszítések és küzdelmek jutalma, ha nem a visszakapott aranykor? Olyan naivan és önfeledten hitte ezt, ahogy azok a boldogok hisz-nek,akikmáig úgy tudják, hogy az elveszett Éden visszajár. Csakki kell érdemelni, rendesen meg kell dolgozni érte. Alig múltak el korai évei, Lin-csi apát pesti rokona máris elhatározta, hogy nem mond le a gyermekévek aranykoráról soha. Ez a világ volt legkedvesebb otthona. Jó volt ide visszatérni, még tiszta, józan, felnőtt fejjel is, kissé elnéző mosollyalidézvefelaz emlékeket. Innen nézve kicsit félelmetes, kilátástalan bódulatnak látszott a gyerekkor, milyen jó, hogy ezt a gyerek nem tudja. A gyermeki létnek semmi köze az élet valóságához, de mivel nem tudja, hogy illúzióvilágban él, esze ágában sincs menekülni belőle. Örökre szép emlékei maradnak róla, a felnőtteta legunalmasabb gyerekkor is elringatja, visszavárja. Még a képzelet ijesztő képei is mulattalják később, szórakoztatják. Hogy féltünk, emlékszel? Kérdezik egymástól a testvérek, és jót nevetnek. A pesti rokon még gyerekkori álmaiban sem látott sötét árnyakat, nem álmodott rémbarlangokról, sikoltva száguldó szellemvasútakról. Máig boldogan í \ -'f^llt ili. ii l ' !. fÁ >i !)¦. /f .M ¦/ ^"rrJ 1,1 'h' íj //, I ¦ j íi'ir;,