Új Írás 1980. július-december (fél évfolyam) [antikvár]

Részlet: Így játszottunk! Egy mezőkövesdi asszony életmeséje Az én édesanyámnak én a harmadik vótam. Kettő fiú volt előttem. Oszt ugye, aki született utánam - ilyen nagy dologidőben : nyáron, aratáskor, szorgos kapáláskor - vitte a kicsit a határba. Oszt én meg mentem dajkának. Én dajkáltam 6-7 éves koromig. - Otthon is elég vót. Én mostam a pilinkát. Meg aztán a gyereket etetni, nézni, hogy felkelt-e már! Ésanyám akkor hagyta otthon a kicsit, ha nagyanyánk otthon volt. Én nagyon játékos voltam. Nagyon szerettem pajkoskodni. Ha kiszabadultam, a szile mindjárt kiabált: ,,Jajj kutya! gyere rögtön befele, mert a kicsi me'mmá rí!" Akkor bementem, jól megráztam a bőcsőt... Aztán meg fordult. Úgy cimbáztam fel a bubát. Én kétszer löktem fel kicsit. Megvertek nagyon! Meg nem adtak vacsorát! Attul fétünk a legjobban, attul a szótul: ,,Feküdj le! Nem kapsz enni, mert kárt csináltál! Hiába ríttunk, mégsem adtak. Edesanyánk meg nem adhatott, mert a szile parancsolt.