Világirodalom [antikvár]

Részlet Az a nagy szellemi átalakulás, amelyet a reneszánsz néven szoktunk emlegetni, a termelés rendjében végbement forradalmi változások talaján keletkezett, a széthulló feudalizmusnak, a kialakuló polgári termelési módnak a talaján. A XIV-XV. században Európa legfejlettebb országaiban a polgárságnak már sikerült tetemes réseket ütnie a feudalizmus frontján, bomladoznak a hűbéri kötelékek, új, eddig soha nem tapasztalt jelentőséghez jut az ipar, a kereskedelem, - általában az árutermelés - s ezzel szorosan összefüggésben a pénz. A jobbágy megváltja földjét, s a nagy átalakulás kezdeti időszakában, szerencsés országokban - pl. a XV. századi Angliában - a paraszt olyan szabadsághoz jut, mint soha azelőtt és azután. A kézművesség is felvirágzik: élvezi már a fokozott áruszükséglet előnyeit, de nem szakadt még el a munkában való közvetlen érdekeltségtől: saját szerszámaival, saját anyagait dolgozza föl, örömteli alkotómunkát végez. Ahogy Engels mondja: "A középkori kézművesek még érdeklődnek speciális munkájuk és annak jó elvégzése iránt; ez az érdeklődés a primitív művészi ízlés fokáig is emelkedhetett."