Világirodalom [antikvár]

Részlet:"Firenze ás az itáliai reneszánsz. Petrarca.Az a nagy szellemi átalakulás, amelyet Reneszánsz néven szoktunk emlegetni, a termelés rendjében végbement forradalmi változások talaján keletkezett^ a széthulló feudalizmusnak, a kialakuló polgári termelési módnak a talaján, A XIV-XV, században Európa legfejlettebb országaiban a polgárságnak már sikerül tetemes réseket ütnie a feudalizmus frontján, bomladoznak a hűbéri kötelékek, uj, eddig soha nem tapasztalt jelentőséghez jut az ipar, a kereskedelem, - általában az árutermelés - s ezzel szoros összefüggésben a pénz. A jobbágy megváltja földjét, s a nagy átalakulás kezdeti időszakában, szerencsés országokban - pl, a XV. századi Angliában t a paraszt olyan szabadsághoz jut, mint soha azelőtt és azután. A kiskézművesség is felvirágzik élvezi már a fokozott áruszükséglet előnyeit, de nem szakadt még el a munkában való közvetlen érdekeltségtől; saját szerszámaival, saját anyagait dolgozza föl, örömteli alkotómunkát végez. Ahogy Engels mondja: "A középkori kézművesek még érdeklődnek speciális munkájuk és annak jó elvégzése iránt; ez az érdeklődés a primitív művészi Ízlés fokáig is emelkedhetett".Az emberek tudatában hosszú idő óta először rémlik föl elérhető valóságként egy olyan világ képe, amelyben mindenki szabadon és boldogan élhet, s a munka nem az állattá alacsonyítás, hanem az emberré emelkedés eszköze lesz. Ha eddig a halál látszott az egyetlen igazi megoldásnak - s az emberek a túlvilági boldogság lidércfényét kergették, most egyszeriben visszanyeri varázsát az evilági élet, Hitelüket vesztik az élettagadó tanok s méginkább e tanítások haszonélvezői, a földi nyomorúság é3 a túlvilági boldogság feneketlen bendőjü vámszedői, a papok és szerzetesek, akik eleven cáfolatai saját tanaiknak: mohóságuk, élethabzsolásuk közismert és közmondásos. Megint időszerűvé válik az antikvitás: az új életöröm hirdetői tanulmányozzák és feltárják a klasszikus ó~ kor szellemi kincseit s besorolják őket a középkor, a feudális szolgaság, az egyházi hazugságok ellen vívott harc fegyvertárába. Az ókori hagyományok felelevenítésével valójában új művészet és tudomány alakul ki a megváltozott és további nagyarányú változások felé siető gazdasági-társadalmi viszonyok közt, de a korszak vezető szellemei úgy élik át a középkortól való elszakadást, mint valami még régebbinek a feltámasztásét. Arról beszélnek, hogy a múzsák ezer évig szenderegtek s most - a XIV, század elején, Dante költészetébe^', Giotto festészetében, az uj firenzei zenében - végre felébredtek álmukból.Ez idők szellemi életének központi alakja a humanista lesz, a klasszikus szerzők műveinek szenvedélyes tanulmányozója és kommentátora, aki az egyéniség érvényesüléséért, az evilági élet boldogságáért, a lelkek felszabadításáért a középkori béklyókból, az ember magasfokú, harmonikus kiműveléséért küzd, s ha az esetek egy részében arisztokratikus elszigetelődés jellemzi is magatartását, céljai szorosan összefüggenek azzal a széles rétegekre kiterjedő optimizmussal, amely a középkor és a kapitalizmus mezsgyéjén a szíveket eltöltötte, mint ahogy később, az eredeti tőkehalmozá3 viszonyainak kibontakozásával, kiábrándultsága a néptömegek csalódásának és elkeseredésének pontos megfelelője.Mert az új világ végülis nem a kisembert, a kisárutermelőt segíti nyeregbe, az individualizmus új korszaka a kíméletlenül"